>Jin Ling szemszöge <
*Persze hogy vadászat közben kellett eltévednem..mert mikor máskor? Sizhui és Jingyi sehol..és ha nem érek haza, Jiang-bácsi is meg fog büntetni.*
-Hahoo!!-
*Kiabálok de hasztalan. A két fiú biztos messze jár tőlem. Sötétedik, és kifáradtam. És hiába tagadnám.. de félek is. Felmászok egy fára hogy védve legyek a szörnyektől, mikor egy ág reccsenését hallom egy bokorból. Valami van ott. Rászegezem nyilam a bokorra mikor kiugrik belőle kutyám Sizhuival nyomában. Ilyedtemben elengedem a nyilat mely feléjük száguld a de a fiú elkapja azt.*
-Hát ilyet? -
*Néz rám kérdően mire csak leugrok a fáról egyenesen karjaiba*
-Sizhui!-
*Ölelem át megkönnyebbülten. Mire visszaölel*
-aggódtunk érted.- -Sajnálom..-
*Nézek féllre bűnbánóan.* -hh.. legközelebb halgass ránk.-
-ígérem hallgatni fogok rád.-
-és mi van jingyivel?- -mm..-
*fújom fel arcom duzzogva. nem akarom belátni, hogy neki volt igaza*
+++ pár órával ezelőt +++
-Arra befele biztos több vad van.-
*jelentettem ki mire Jimgyi egyből nekem ugrott.*
-nem tartrom jó ötletnek, hogy arrafele menjünk. hamarosan sötétedik, nem mellesleg a sötét energia is több arra... Őrültség lenne arra menni.-
-igaza van Jing úrfi.- *néz rám aggódva Sizhui, mire lágyan elpirulok, de kitartok igazam mellett. elindulunk vadászni amerre ők mondják. de hamar leválok tőlük. és bemegyek méllyebbre. majd én megmutatom nekik..*
>ám az elmélet hamar megdőlt miután Tündér eltűnt.
++++ Jelen ++++
-mhh.. Sajnálom.. én tényleg.-
*állok a sírás szélén szégyenemben és zavarodottságomban.*
-Jobb ha hazamegyünk.- *mosolyog rám édesen. Mindjárt elolvadok tőle, ahogy szemeit figyelem* -Rendben-
*Elindulunk arra amerről jött.. de egy idő után megáll, és tanácstalanul nézelődik.*
-mintha.. erre már jártunk volna nem?...-
-mh? erre??-
*nézek körbe. és valóban. itt talált rám*
-De hogy kerültünk vissza ide?! Csak egyenesen haladtunk!!-
*szűkülnek össze szemeim egy kis félelemet tükrözve. de legalább már nem vagyok egyedül. Sizhui és tündér velem van.* -Jobb ha inkább behúzódunk valahova az estére.-
* jelenti ki és nem is ellenkezek. Innen nem messze egy barlangban telepszünk meg.
-mhh.. -
-Itt várunk reggelig. Ligyi biztos keres minket, talán segítséget is hoz. mondanám hogy lőjünk fel egy jelző tüzet. de nincs nálam.-
*megrázom fejem jelezve nélam sincs. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Ráadásul kezd hideg lenni, a barlang falának dőlök. Sizhui mellé míg Tündér elfekszik lábunkon. Kezd egyre hidegebb lenni de mivel a fák nedvesek tüzet gyújtani sem tudunk. Már teljesen besötétedett odakint. Épp elbóbiskoltam Sizhui vállának dőlve mire Tündér ugatni kezd és kifut a barlangból. Felriadtam És utána indultam volna de Sizhui megfogta kezem*
-de..-
-Veszélyes. jobb ha itt maradunk.-
-Nem! Utána kell mennem.- -Tudom, hogy fontos neked de kérlek. azt mondtad hallgatni fogsz rám. kérlek.-
* néz szemeimbe mire enyhe pír úszik ki arcomra. de Tündér fontos nekem, állnék fel hogy utána fussak, de Shizu megrántja kezem mire elvesztem egyensújom, és visszaesek rá. Pontosabban az ölébe. Arcomon a pír jobban eluralkodik ahogy pár centiről nézek szemeibe, csak nézem szemeit zavarodottan mire feleszmélek és leszállnék de magához ölel.*
-Hideg van. Maradjunk így.- *derekam öleli. Nem tagadom zavarban vagyok. Sose gondoltam, hogy ilyen megtörténik. Szívem csak úgy zakatol, de visszaölelem mellkasára hajtva fejem próbálok aludni. de zavaromban nem megy.*
*Egy óra telhetett el amíg így összebújva ültünk nem tudtam elaludni.* -Ling?..-
*töri meg a csendet az ifjú Lan. felnézek rá* -Nem tudsz aludni igaz?- -nem igazán.. -
* nézek rá kipirultan*
-Én sem.. Aggódok.- -Tudom. Én is.-
-De én miattad- -M..Miattam??-
*Vált arcom vörösbe* -Miattad.-
-M..Mert??..-
-H..Hát. Én félek, hogy elfutsz és bajod esik. aggódok, ha nem vagy velem. nem tudodm mi lehet veled.-
*ezek a szavak.. a szívemig hatolnak.* -E..Ezt meg hogy??..- -hogy értem? Én.. Azt hittem tudod. mh~ Kedvellek.-
*egyenesen rám mosolyog. ennél vörösebb nem is lehetnék. a szavak a torkomban ragadnak. kedvel??*
-A..azt hittem te is kedvelsz. haha. Jingyi.. mindíg azzal piszkál, hogy milyen vörös vagy mindíg. Szerintem édes. A szíverésed.. heves idáig érzem. És a szemeid.. azt a csillogást tükrözik, mint az enyémek.-
*Arcom ezek után jobban hasonlított egy paradicsomra mint sem magamra. *
-é..Én!.. Én is kedvellek. nagyon is!-
* Habogom. Szemeivel az enyémeket páztázza. most.. vajon mi fog történni?*
