Találkozásunk Napja||Finn Wolfhard fanfaction ✔︎

1.

Én Emily Holland vagyok. Hollywoodban lakom, de mivel apám egy állást kapott, ezért Canadába azon belül Vancouver - be kell költöznünk.

Apám egy alkoholista disznó akit utállok. Csoda, hogy kapott állást valahol. Anyám pár évvel ezelőtt meghalt terroristák által. Ezért apám nevel egyedül. Néha már volt úgy, hogy bántott engem. Nem durván, de bántott. Eltilt a fiúktól mert "állítólag" ő tudja mire gondolnak amikor látnak engemet. Mindent hátrahagyva elmegyek egy hideg helyre.

-Emily kész vagy?? Már indulnunk kéne! -szólt apukám be a szobámba kicsit idegesen.

-Igen csak még elkell búcsúznom a régi szobámtól. - egy könnycsepp gurult végig az arcomon. Pár perc után elindultam lefelé a bőröndömmel. Egy utolsó pillantást vettem a házra és kimentem. Beültem az autóba és elindultunk.
A repülőtérig fél órát kellett utaznunk.

Időugrás

A házhoz értünk. Egy nagy 2 emeletes ház tárult elém.

-Menj be nézd meg az új szobádat. -nem kellett kétszer szólni. Befutottam a házba.

Minden nagyon gyönyörű volt. Lent a konyha, nappali, apa fürdőszobája, és hállószobája volt. Felmentem az emeletre, ahol az én szobám, a fürdőm és egy külön pihenő szobám volt. Az alatt az értem, hogy babzsákok, egy Tv, egy íróasztal amin egy laptop volt és könyvek. A saját szobámat imádtam. Kék volt (és én imádom a kéket). Volt egy 2 személyes ágyam, egy óriási balkonom és egy külön gardróbom amiben már benne volt az összes ruhám.

Mivel este volt, így lezuhanyoztam és elmentem
aludni, mert nagyon fáradt voltam.

Másnap reggel fáradtan keltem. Elkészültem majd lementem a konyhába. Egy cetlit láttam az asztalon amin ez állt. ,, Már a munkában vagyok, késő este jövök haza. Reggeli a pulton van. Valahogy foglald el magad. Apa!!.“

Egész nap nem csináltam semmit. Olyan 4 óra körül úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni. Kiszellőztetem a fejemet.

Nyár eleje volt szóval egy térdig érő farmer shortot vettem fel egy fekete croptopp-al. Felvettem a Vanse-met és elindultam.
Már egy ideje sétálhattam. Mikor befordultam az egyik keskeny utcába ahonnan jöttem, egy fiú csapatot vettem észre. Muszály volt elmennem mellettük mivel más utat nem tudtam.
Odaértem. A szívem kihagyott pár ütemet.

-Milyen bátor lány itt valaki, hogy egy csapat bebaszott fiú mellett el mer menni.-nevetett az egyik majd egyet biccentett a többieknek akik körülvettek engem. Nem láttam kiutat. Aki beszólt nekem annál láttam egy kötelet. Elkezdett felém jönni. Mikor már centikre volt tőlem tökön rúgtam majd elfutottam.

-KAPJÁTOK EL A RIBANCOT!!-ordította, de én csak futottam.

Hirtelen egy kéz ragadt meg majd elkezdett húzni. Nem hittem, hogy rosszat akar nekem mert az ellenkező irányba ment mint az alkoholos fiúk.

Mikor már leráztuk őket megálltunk. Egy mezőn voltunk. Én leborultam a fűbe. Elkezdtek a könnyeim potyogni. Ránéztem a fiúra. Göndör fürtjei az arcába lógtak, gesztenyebarna szemei csak csillogtak. Magas volt kb. egy fejjel magasabb mint én.

-Ne sírj kérlek már nincs veszély! - leült mellém és megölelt. Biztonságot nyújtott nekem. Viszonoztam ölelését majd mikor szétváltunk, mélyen a szemébe néztem.

-Egyébként Finn vagyok.-nyújtotta a kezét én pedig megráztam. Érintésétől kirázott a hideg (jó értelemben).

-Én pedig Emily- elmosolyodott majd felállt. Én is úgy tettem.
-Köszönöm, hogy megmentettél.- éreztem, hogy elpirulok. Egy kósza tincset a fülem mögé tűrtem, majd az íriszeibe néztem.

-Mennem kell.-meghátráltam majd indulni akartam, de visszahúzott.

-Ömmm.... Ha gondolod máskor is találkozhatunk és, megadnád a telefon számod? - nem tudtam szóhoz jutni. Még soha egy fiú se kérte el a telefon számom.

-P-persze. Akkor mondom.... - elmondtam neki majd megöleltem. Őt ez hirtelen érintette úgy érzem, mert egy kicsit lefagyott, de aztán viszonozta az ölelést.
Egyet intettem majd elmentem.
Még utánam kiáltotta, hogy majd ír nekem.

Mikor haza értem 7 óra volt. Felmentem a szobámba majd elő vettem egy könyvet. Elkezdtem olvasni. *bzzz*. Rezzent a telefonom. Megnéztem és egy ismeretlen szám volt.

Ismeretlen szám: Szia! Én vagyok az Finn. Csak annyit akartam, hogy holnap nem-e lenne kedved elmenni valahová?

A szívem a torkomban dobogott. Gyorsan lementettem a számát majd visszaírtam neki.

EmilyH.:Szia!!! Igen persze lenne. Mikor találkozzunk? És hol?

FinnW.: Nem gond ha nálunk lennénk mert anyám holnap nem enged el. Büntibe vagyok. És amúgy sincsenek otthon, csak a bátyám.

EmilyH.: Rendben! Add meg a címed, de mit követtél el, hogy büntetésben vagy?

FinnW. beállította a becenevedet: Emilybaby💕

Mi a szar? Baby és szivecske? Nagyon tetszik, de nem tudom hová rakni.

Bállítottad FinnW. becenevét: Finniedaddy😘

Finniedaddy😘:Tetszik a becen. Amúgy 2 napig nem voltam otthon mert összevesztem a szüleimmel. :/

Emilybaby💕: Nagyon sajnállom. Neked legalább nem csak az alkoholista apád nevel. Minden este úgy alszok el, hogy félek, hogy bánt vagy stb. Erről még senkinek nem beszéltem. Amúgy te vagy az első fiú barátom.

Finniedaddy😘: Úristen! Nagyon sajnállom!!! Ha bármi baj van gyere át hozzám. Már megadtam a címem. De milyen gyakran rúg be? Persze ha szabad megkérdeznem.

Emilybaby💕: Köszönöm! Szinte minden este. Rosszul bánik velem. De nem engedi, hogy elvegyenek tőle. Szinte félek tőle. De ez ellen nem lehet semmit tenni.

Finniedaddy😘: Én megvédelek!!! Nem bánthat. De nekem mennem kell! Majd még beszélünk. Szia! <3

Emilybaby💕: Oké. Szia én hősöm! ;) <3

-EMILY GYERE LE AZONNAL! - kiáltott apám amire én összerezzentem. Gyorsan lesiettem.

-Igen? - kérdeztem halkan. Féltem. De erősnek kellett maradnom.

-MIT CSINÁLTÁL EGÉSZ NAP? - még mindig ordított. Legszívesebben elfutottam volna, de a lábaim a földbegyökereztek a félelemtől.

-Csak sétálni voltam. Semmi más. - halkan mondtam közben szemeim megteltek könnyel.

-NE HAZUDJ NEKEM!!!! LÁTTALAK AZZAL A FIÚVAL! Az irodám a mezőre nyílik. - megfogta a csuklómat majd erősen elkezdte szorítani. Nagyon fájt. Én már nem bírtam, elkezdtem teljes erőből sírni. Nem mertem a szemébe nézni. Becsuktam a szemem.

-NE BŐGJ ITT NEKEM!!! NEM VAGY MÁR DEDÓS. DE MOST HOGY LÁTOM AZ VAGY!-sziszegte a foga között.

-Nem vagyok az! - alig hallhatóan mondtam, de akkor is meghallotta, mert erőből nekilökött a falnak, én pedig elestem. Gyorsan felálltam majd elkezdtem rohanni. Kimentem az ajtón és sprinteltem Finnék házához.

Mikor odaértem bőgve elkezdtem dörömbölni az ajtón. Annyira meg voltam ilyedve, hogy lerogytam az ajtó elé. Kinyílt az ajtó. Egy Finnhez hasonló fiú nyitott ajtót. Felnéztem rá ő pedig aggódva nézett rám.

-Ömm... Finn gyere le! De gyorsan!! - mondta majd felsegített. Bekísért a házba. Én még mindig nagyon sírtam. A csuklómra néztem, amit apám szorított. Tiszta lila és zöld volt tele véraláfutásokkal.

Mikor Finn jött le a lépcsőn és meglátott. Eszeveszetten kezdett el futni felém. Odaért és erősen magához szorított.