Kolnay sejtette, hogy valami nincs rendben, ugyanis Barabás nem várta őt a kapuban. Egyedül kullogott hát iskolába.
Padtársa már a helyén ült. Pillantásra se méltatta.
Kolnay szíve összefacsarodott. Mindent tönkretett!
– Miért nem vártál meg reggel? – súgta az óra közepén.
Vállvonogatást kapott válaszul.
– Haragszol a pénteki miatt? Hülye ötlet volt, sajnálom! Nem is gondoltam ám komolyan azt a csókot... – Hangja elhalt, mert megérezte Barabás tenyerének röpke érintését a combján. Nem nézett rá, de füzetét elé tolta.
Nem haragszom – állt a margón.
– Akkor miért nem szólsz hozzám?
Fogszabályzó. Péntek délután óta – firkálta.
– Idióta.
Kolnay a pad alatt megfogta Barabás kezét. Kicsengetésig szorongatta.
YOU ARE READING
3100 szó (PUF)
FanfictionA hónap minden napjára egy száz szavas szösszenet a Pál utcai fiúkkal. Harmincegy csipet fluff, hogy mosolyt csaljak a maszk-takarta arcokra. Boka nem depis, Nemecsek él.
