Flegma Omega /Yoonmin befejezett

8

- ó! Hát szia Jimin!- köszönt rám az a címeres faszparaszt akit szívem szerint elásnék arccal lefelé, hogyha elkezdene kaparni akkor is csak lejjebb jusson. 

 -hogy-hogy még nem ölted meg? Hisz ő is alfa. Vagy csak ellne is kikaptál úgy mint ellenem?- a hangja csöpögött a gúnytól. Én meg egyre idegesebb lettem. Régen láttam már Wooseok-ot. Mertem remélni, hogy már meg is halt.

 -hogy kerülsz te ide?- kérdeztem már-már ideg állapotban. 

-Simán. Olyan erős a szagotok, hogy az én falkám területérő is érezni lehet. Menjetek szobára vagy nem tudom, de csináljatok magatokkal valamit.- gúnyolódott tovább.

-Jimin, ki ő?- kérdezte Yoongi, aki valahogy egész eddig csendben volt. 

- Na Jimin, elmondod neki, hogy ki vagyok én vagy mondjam el én? 

 -Yoongi, ő Wooseok az egyetlen, vagyis most már nem az egyetlen alfa akit nem tudtam megölni.- a lényeget az mondjuk pont kihagytam.

 - persze Jimin, csak egy volt ellen feled vagyok, ugye?- itt nálam betelt a pohár. Megindultam Woseok felé. Félúton át változtam farkassá, amit ő is megtett. Ő egy hatalmas vörös bundájú és szintén vörös szemű alfa volt.

 Amikor oda értem elé akkor jutott el a tudatomig, hogy ő még Yoongi-nál is nagyobb. Nem akartam meghátrálni, ezért megpróbáltam a torkának menni. Na igen, ha egy tőled háromszor nagyobb farkasnak akarsz neki menni akkor ne a torkát akard elharapni, mert kurvára megszívod. WooSeok meglendítette a mancsát, én meg szép ívesen neki repültem egy sziklának. Fejjel. Annyira lefejeltem azt a szart, hogy amikor indultam volna, újra támadni elestem akkor éreztem két kezet a mancsomon majd már csak köteleket, amikből jutott a nyakamra és a számra is. A kötelek fákhoz voltak kikötözve, mert az a majom akkorát lebaszott nekem, hogy az erdő széléig repültem. 

Ezt már Suga sem bírta és neki ment Wooseok-nak. A két alfa akit nem tudtam megölni egymásnak ment. Az egyiket azért nem öltem meg, mert sokkal erősebb volt nálam, a másikat meg azért mert beleszerettem és ezért nem tudtam neki ártani.

 -Sajnálom Jimin!- hallottam meg egy ismerős hangot, mire odakaptam a fejem. Hiszen ez Hoseok! -nem tehetek mást. Az alfa szava szent nálam!- persze, hiszen ő egy béta-omega keverék. Az az egyik legrosszabb farkas, gyenge, nyúlszívű és az alfáját mindig követi. Vissza vezettem a tekintetem a mezőre ahol a két alfa még mindig egymást tépte

.-Hoseok! El kell engedned! Most!- mondtam a volt haveromnak, egyben a falkám volt tagjának. 

-nem tehetem!- elkezdtem rángatni a köteleket hátha akkor szabadulok, de nem ment. Egyszerűen csak nézni tudtam és remélni, hogy nem úgy lesz mint ahogy álmodtam. 

Egyszer csak egy éles nyüszítést majd egy hangos roppanást lehetett hallani. Majd Suga oda jött hozzám, rá morgott Hoseok-ra, hogy menjen el. Mikor végre a kötelek nem szorítottak letepertem Yoongit, annyira örültem.

idővel, fordított a helyzetünkön és ő volt felül. Annyira örültem, hogy nem halt meg, hogy észre sem vettem,hogy  Hoseok a háta mögé került. Csak akkor esett le amikor Yoongi hátába szúrt egy tűt és belenyomta, annak a felét. Hirtelen az alfa oldalra borult. Régi barátom elejtette a tűt átváltozott farkassá és elrohant. 

Suga!Yoongi! Jól vagy?- néztem rá rémülten. Nem akartam, hogy meghaljon. Már nem. Hiszen én szeretem ezt az alfát. Nem tudtam, hogy mi volt a tűben, azt sem, hogy miért, de azt igen, hogy lehet, most itt a vége. Nem akartam, végre megszerettem valakit és ez sem tarthatott tovább mint pár óra. Mindig ez van, ha valaki fontos nekem. Idővel meg fog halni, mint Yoongi előtt a családom is.

 -Chimmy...szeretlek!- mondta ki utolsó szavait, majd utána a szemei is üvegesek lettek amik a semmit kémlelik. Ne! Ne! Ne!

 - én is szeretlek Suga!-mondtam halkan majd kezdtem el olyan hangosan sírni mint előtte még soha. Miért teszi ezt velem az isten? Egy embert nem akartam elveszíteni, és mégis sikerült. Belém hasított az érzés, hogy már én sem akarok élni.

 A földön megláttam a tűt benne azt a folyadékot, ami megölte a szerelmemet. Remegő kézzel felvettem, a könyök hajlatomhoz raktam és belenyomtam a tűt a kezembe, utána a tartalmának a maradékát is. 

így történt, hogy megöltem akaratom ellenére a 13. alfát akit ismertem.

Hirtelen mindenem elzsibbadt és vissza esett a fejem, Suga-é mellé. Onnan néztem az utolsó lélegzetemig, az általam szeretett ember holttestét. Életem utolsó perceiben is őt szerettem, és utána is csak őt fogom. Ő az egyetlen számomra!

 Amikor magamhoz tértem egy világos helyen találtam magam. Semmit nem láttam, csak vakító fehérséget.

 -Hol vagyok?- kérdeztem leginkább magamtól. Ez biztos nem a menny, mert akkor itt lenne Yoongi, de a pokol sem lehet, mert ahhoz túl szép ez a hely.

-a lehető legjobb helyen, drágám!- mondta ki az a hang akit ugyan pár perce vesztettem el, mégis a legjobban hiányzott. A nyakába borultam és beszívtam az illatát. Akkor ez mégis csak a mennyország lehet! Ő is itt van! Itt van és örökre itt is marad!

Sohasem hittem, hogy lehetek ilyen boldog. Sokféle képpen  írták már le, milyen ez a hely. A valóság ez, mindenkinek más. Akit szeretsz, az ott van veled és örökre itt is marad!