BNHA x reader

1.Az első találkozás

Késő éjjel lehetett, amikor felébredtem az eső eleredte miatt. Nagyon fáztam és éhes is voltam, mert napok óta nem ettem és nem ittam semmit. Azt sem tudtam mennyi ideig aludtam. Lassan felültem és megláttam 200 jent a járdán. 'Végre ehetek valamit' gondoltam. Erőtlenül feltápászkodtam a hideg betonról, felvettem a pénzt és elindultam egy kisbolt felé. Az összes mellettem elhaladó személy megbámult. Meglátták a szakadozott ruhámat és egyből sugdolózni kezdtek olyanokat, mint: "Menjünk innen, a végén még kirabol" vagy "Szegény gyerek, biztos éheztetik".'Minek jöttek ki éjszaka, ha ennyire félnek egy gyerektől is?' gondoltam. Fel sem figyeltem rájuk, mert már megszoktam, hogy a gazdagok lenézik a szegényeket. Haladtam tovább a kisbolt felé rá se hederítve az utálkozóan sugdolózó emberekre. Már majdnem elertem a boltot, amikor egy sikáror mellett haladtam el, és valaki behúzott a két ház közé. Az említett kéz ledobott a betonra. Mikor kinyitottam a szemem, két magas árnyat láttam, akik egyre közelednek felém. Elkezdtem hárálni, de a sikátor zsákutca volt. A két magas férfi hamar előttem termett, és beszélgetni kezdtek egymással.
-Szerinted mennyit kapunk érte?-
-Nem tudom, biztos megér
100 000 jent. Ha másért nem, akkor a szervei miatt biztos.-
-Jó, de hátha valakinek élve kell, ne öljük még meg-
-Igazad van.... De kicsit megkínozhatom? Majd azt mondjuk, hogy így találtuk!-
-Csináld, felőlem.-
Én eközben leblokkolva guggoltam a földön, mire az egyik megfogott és a csuklómnál fogva felrángatott a földről.
-K-kérem ne!-mondtam remegő hangon.
-Kuss kölyök.-mondta és elmosolyodott-Ezt élvezni fogom- ezek után elővett egy tőrt és beleszúrta a felkaromba.
-Ááááááááááá- sikoltottam fel fájdalmamban
-Ha mégegyszer megnyikkansz, egyesével kivágom a hangszálaidat.-mondta a kínzó. A következő pillanatban kihúzta belőlem a tőrt. Most kezdődött az igazi kínzás. A tőrjét a másik karomba és mindkét combomba beleszúrta. Én halkan tűrtem a fájdalmat. Az utolsó szúrást a hasamba irányította és ezek mellett még meg is forgatta bennem a fegyverét.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- sikítottam torkom szakadtából.
-Ezért megöllek!-kiáltott rám a férfi, majd a tőrjével a nyakamat vettel célba. Már majdnem elérte a torkomat, mikor valami körülfonta a kínzóm és a társa kezét. Az anyag ami lefogta őket, megfeszült és hátrarántotta támadóimat. Egy közeledő homályos alakot véltem felfedezni. Az egy fekete ruhás, sálas férfi leguggolt mellém.
-Ne félj, vége van!-mondta és megvizsgálta a sérüléseimet.
Láttam, hogy aggodalmasan néz, ezért utolsó erőmet összegyűjtve fogtam rá a karjára, hogy rám nézzen.
-K-kérem s-segítsen- nyögtem ki utolsó lehelletemmel, majd elájultam.

Aizawa pov

Elájulása után egyből elkezdtem lefertőtleníteni a sebeit, elállítani a vérzést, összevarrni a nyílt sebeket és bekötözni a végtagjait és a hasát. Aggódtam érte, biztos nagy kínokat élt át.'Nem vihetem kórházba, mi van, ha a szülei megbüntetnék érte, hisz látszik, hogy rosszul bánnak vele?' tanakodtam magamban. 'Ha magamhoz vinném biztosan megijedne és elszökne, szóval az sem jó.' egy darabig kerestem a legjobb megoldást, de, mivel éjszaka volt, úgy döntöttem mellette maradok és holnap, ha felébred, akkor eldöntjük mi legyen.

Másnap délben

Kazue pov

Lassan kinyitottam a szemeimet és felemeltem a fejem, hogy körbenézzek. Nem emlékeztem arra, hogy kerültem ide, de minden beugrott, mikor megláttam a mellettem ülű alakot. Újra kirázott a hideg a fájdalom emlékétől. Ennek köszönhetően vettem észre a kötéseimet. Odafordítottam a fejem a férfihez, aki hirtelen kinyitotta a szemét.
-Jó reggelt, jobban érzed magad?-kérdezte kicsit álmosan
-I-igen k-köszönöm.-mondtam, majd picit távolabb húzódtam.
Ő felállt, és a a vállam alatt fogva óvatosan lábra állított.
-Próbálj meg lábra álnni.-mondta egykedvűen. A kérésnek eleget téve próbálkoztam, de a fájdalom, amely minden mozdulatnál pokoli volt, nem könnyítette meg a dolgomat. Miután a fájdalom többé-kevésbé elmúlt, elkezdtem dideregni.
Újra tudtam járni és minél előbb el akartam menni. Nem akartam, hogy bárki terhére legyek, vagy, hogy az összes gondomat a nyakába akasszam valakinek. Amikor a férfi nem figyelt, szapora léptekkel odébbáltam. Pár utcával arréb leültem, és az egész testemet beborírottam jegesmedveszőrrel. Elég hülyén nézhettem ki, de nem akartam megfagyni. Már majdnem elaludtam, amikor valaki mellém ugrott.

Ez az első irományom. Iiiiiiiigen, tudom, hogy rövid volt, de remélem, azért elnyerte a tetszéseteket.

To be continued...