A Kegyetlen Démon~ [TaeKook]

🌙👿 2.rész🌙👿

Taehyung pov:

Mivel a fiú hajléktalan volt ezért bevettük a bandánkba.
Van a területünktől nem messze egy elhagyatott raktár épület.
Kívülről úgy néz ki mint ami bármelyik pillanatban össze omlik de belülről...
Belülről olyan mint egy luxus villa.
Nagyon sok dolgozás és szenvedés után lett ilyen ez az épület.

[.......]

Eltelt már egy hét és észre vettük hogy Jungkooknak öngyilkos hajlamai vannak.
Most is épp egy hatalmas és rozoga toronyra mászik fel, aminek az oldalán egy óceán helyezkedik el.
Amint felért egy beteges mosolyt villantott majd leugrott.
De nem jött felszínre.
Láttuk hogy megfulladt.
Oda szaladtunk az óceánhoz majd bele bámultunk.
Pár perc múlva vissza jött a felszínre.
Kerek szemmel bámulta mindenki pedig, nem ez az első eset.
Vissza mentünk a raktár épülethez és a nappaliba mentünk.

-Figyelj Jungkook, nem akartuk ezt a témát felhozni de..-akadt meg a mondatban Jimin.

-De egyre többször vettük észre hogy megölöd magad de mégis élsz.-folytatta a mondatot Yoongi.

-És szeretnénk tudni az okát, mert ez nem normális.-kapcsolódott a beszélgetésbe Jin.

-Tudtam, hogy egyszer rá jöttök, nem vagytok olyan hülyék mint általában az emberek.-mondta egy félmosollyal az arcán Kook.

-Tudjátok ha hiszitek ha nem de én egy démon vagyok.-kezeit össze kulcsolta majd álla alá helyezve nézett végig a társaságon.

-Ha ha ha... ugye most viccelsz.-nevetett erőltetetten Yoongi majd a mondat vége felé elkomolyodott.

-Nem, nem viccelek.-válaszolt mosolyogva.

-Figyelj Guk, nem akarlak megbántani de, biztos hogy nem az elme osztályról jöttél?-kérdeztem mire a többiek heves bólogatásba kezdtek.
Jungkook felnevetett majd elkomorult.

-Biztos, Tae.-mondta határozottan.

Egymásra néztünk majd kétkedve Gukra.

-Akkor megmutatom.-válaszolta egy ördögi mosollyal.

Hirtelen Jimin a torkához kapott és levegőért kapkodott.
Gukra néztem aki piros szemmel és egy mosollyall bámulta Jimint.

Arra gondoltam hogyha elnéz Jiminről akkor megszűnik a szenvedése.
A többiek oda akartak menni hozzá, de mindenkit a falhoz repített és ott is maradtak.
Hiába erőlködtek, nem tudtak elmozdulni onnan.
Jungkook egy várakozó mosollyal nézett rám
-Ide süss kis apám.-mondtam majd leöntöttem az asztalon lévő szentelt vízzel.

Azonnal abba hagyta Jimin fojtogatását de a többeket nem engedte el.

Rám nézett majd megszólalt.

-Ti emberek tényleg nagyon hülyék lehettek ha azt hiszitek hogy a szentelt víz hat a démonokra.-nézett rám mosolyogva.

Erősen kezdtem el gondolkozni, hiszen nem rég egy démonos könyvet olvastam el.
Mi is volt az a szer amit használt a csajszi a démon ellen...?
Ööö.... sósav?
Megpróbálom.
Leöntöttem egy üveg sósavval,
(Amit nem tudom honnan szereztem)
mire felszisszenve pattant fel az ülőkamatosságról amin eddig foglalt helyet.

-Nem is vagy olyan butuska mint gondoltalak Taehyungie.-kezdett el körülöttem járkálni mint a vad a préda körül.

-Tudod.. a démonoknak a testük teljesen más, a sima só is marja a bőrünket, de nem úgy mint a sósav.-nevetett fel végig simítva arcomon mire én elrántottam a fejem.

Ismét felnevetett majd erőszakosan megfogta az állam és kényszerített hogy a szemébe nézzek.

~Ez mind csak egy álom volt és én nem vagyok démon, csak egy fura srác aki.. eszméletlenül helyes.-mondta végig a szemembe nézve.

-Már hogy lenne ez egy álom nagy okos ha ép most próbálsz meg bűvölni, és mi az hogy helyes vagy?-néztem rá felháborodva.

Megdöbbenve nézett rám majd úgy engedett el mintha megégettem volna.

-Baszki.. ez mindig beválik.. veled mért nem?-vált arca idegessé majd egyre jobban kétségbe esetté.

Egy pillanat alatt tűnt el mire a fiúk le estek a falról.

-Jól vagytok?-siettem oda hozzájuk amint négy kézlábra estek.

-Hát... nem tudom hogy ezek után hogy lehetnénk.-szólalt meg Namjoon amint feltápászkodott.

-Tényleg, bocs, hülye kérdés volt.-mondtam majd segítettem felálítani a többieket.

-Most mit fogunk tenni?-nézett körül kétségbe esetten Hope.

-Én tudom.-mosolyodott el Jin.

Pár perc el teltével..  [.......]

Most Jin szobájába ülünk és nézzük ahogy az ágya alól ki vesz egy nagyon vastag és régi könyvet.
Annyira régi, hogy porfelhők száltak fel mire mindenkire köhögő roham jött.
Miután mindenki ki köhögte magát, Jin a könyvet a hátára fordította.
Egy öv csat volt a könyvre kötve amin egy koponya volt.
Elhúzott szájjal néztem a könyvre.
Hát nem valami biztató.

-Ez mi?-kérdezte Jimin kíváncsian.

-Ez kérlek szépen, egy démon idéző könyv.-nézett a könyvre elismerően Jin.

-Régen a haverokkal jó bulinak tartottuk ezért ki próbáltuk.-nyitotta ki.

-De a démon idézésnek ára van.-nézett végig rajtunk.

-Na és mi?-kérdezte Yoongs.

-A démon idézéshez egy áldozat is kell, nem úgy értem hogy meg kell ölni egy embert és a vérével külömböző mintákat kell festeni.-nevetett fel.

Mindannyian megkönnyebbülten lélegeztünk fel.

-Az áldozatot nem mi választjuk ki, hanem a démon, belé fog szállni de nem úgy mint a filmekben, az ember ugyan olyan lesz mint régen csak démon lesz.-mesélte miközben a könyvből mutatta az illusztrációkat.

-Viszont mint említettem ennek meg van a maga ára, az ember örökké démon lesz.-sóhajtott  gondterhelten Jinie.

-De miért muszály még egy démon a démonhoz?-kérdezte Nam.

-Mert mint említettem ha a démon bele száll abba az emberbe akit kiválaszt, az örökké démon lesz, és Jungkook is így lett démon.-magyarázta el Jin Namnak.

-És akkor nem lehet kiűzni se a démon létüket.-esett le Jiminnek.

-Pontosan.-helyeselt Jin bólintva.

-Hát akkor.. próbáljuk ki.-néztem rájuk mire feszülten bólintottak.

Jin rajzolt egy kört a padlóra majd körbe rakta gyertyával.
Középre rajzolt egy nagy szemet és a könyvet a közepébe helyezte.
A körbe rakott egy nyilat is majd bezárta az ablakot kikapcsolta a ventilátort és a fűtést is.
Lekapcsolta a lámpákat majd meg gyújtotta a gyertyákat.
Körbe ültünk a könyvnél majd Jin valami őskori nyelven idézni kezdett.
Kihunytak a gyertyák majd a nyíl kör körösen kezdett el pörögni.
A végén megállt a nyíl egy embernél.
Aki nem más volt mint... én.
Várj én?!
Meggyulladt minden gyertya kivéve az enyém.
Éreztem egy erőt, egy energiát belém szállni.
Elkezdett remegni a testem mire kétségbe esetten néztem Jinre.

-Ne aggódj ez amolyan mellékhatás.-mondta nyugtatóan de a hangok eltompultak.

A talpamtól szép lassan kúszott fel a fájdalom a fejemig.
Eszméletlenül fájt.
Aztán minden abba maradt majd képszakadás.

Annyeong!👋
Remélem hogy tetszett ez a rész.. 👉👈😕
Szép napot!👋 👉❤👈
1006 words ✔✅