Moonshine

I.Fejezet

Nory

Az ágyamon kuporogtam felhúzott térdel. Az ajtó kilincset fürkésztem, azonban az ajtó másik oldalán még mindig síri csend honolt. Még a testőreim is némán álltak odakint. Egyetlen nesz sem volt. A szobámban is az egyetlen zaj, az ágyam mellett lévő éjjeliszekrényről jött. Egy kicsi kerek ébresztőórából. Minden másodpercnél kattant egyet. Nem nagy zaj, de a kifinomult hallásomnak köszönhetően sokkal hangosabbnak tűnt. Gyerekkoromban kaptam ezt az órát, amikor elkezdtem általánosba járni. Azóta is a kedvencem. Átlagosnak tűnik, de nem az. Gyerekként mindig benne volt a képzeletbeli játékaimban. Mikor orvos voltam, akkor ez volt a pulzusmerős órám, amikor kém, akkor bomba volt, amit hatástalanítani kellett. Szép emlékek fűznek hozzá és azt hiszem ez az oka annak, hogy még most 23 évesen sem vagyok képes megválni tőle.

Rajtam kívül a szobámban még három személyi testőröm és egyben barátom tartózkodott. Az elsődleges Bétám Camino. Egy hím farkas grafitszürke bundával. Eléggé büszke és céltudatos. Abban az esetben, ha apám nem béreli fel őket, akkor biztosan ő lett volna az alfa a saját falkája élén. Mivel apám nem bízik eléggé az itteni alakváltókban, ezért olyan farkasokat fogadott fel, akik nem tudnak átváltozni. Igazi hús‑vér farkasok, annyi különbséggel, hogy ők gondolatban tudnak velem kommunikálni. Apám is képes beszélni velük és mindenki, akit beengednek az elméjükbe. A lojalitásuk pedig megkérdőjelezhetetlen. Ők az életük végéig és az életük árán is hűségesek maradnak. Ha arra kérném őket, hogy vessék le magukat egy sziklától, mert csak így menekülhet meg az életem nem kérdeznének, csak ugranának. Ez a tulajdonság sajnos nem mondható el az alakváltókról. Sokszor tapasztaltuk már, hogy mennyire is lefizethető banda... Camino azonban egyáltalán nem ilyen. Elmondta az apámnak, hogy nem tudnának olyat ajánlani neki, amiért elárulná a falkáját. Ezért is alakult ki olyan jó viszony köztük. Apám nehezen enged bárkit is a védőfala mögé, nos Camino ezek közé a ritka kivételek közé tartozik. Apám sok fontos problémát oszt meg vele és kéri ki a véleményét számos esetnél. Camino pedig bölcsen és megfontoltan ad választ mindenre. Talán ezért is vált az egyik legkedvesebb barátommá amellett, hogy a testőröm. Nekem is igyekezett az évek alatt átadni a tudását és sok-sok bölcseletet, bár nem sikerült neki zökkenőmentesen.

Az ő párja Illy az egyetlen nőstény farkas hármójuk közül. Ő inkább volt a második anyám, mint a testőröm. Igazából nem bántam, hogy így alakult. Camino után ő volt a másik Bétám. S végül a harmadik testőröm Luca. Ő egy hím Omega besorolású farkas. Luca jóval fiatalabb, mint Camino és Illy. Korban ő áll hozzám a legközelebb. Ő volt a városunkban az egyetlen velem egyidős, igaznak mondott barátom. Kölyökként a szeleburdisága miatt sokszor szidták le. Bevallom töredelmesen sokszor kapott ki miattam is. Mindig meg tudtam győzni arról, hogy csináljunk valami vadat, valami rosszat, valami ostobaságot. Különböző indokokkal mindig leráztuk Caminot és Illyt, így nyugodtan járhattuk az erdőt. „Kiszaladhattunk a világból", mentünk a saját fejünk után és keveredhettünk galibába. Óriási galibát tudtunk csinálni. Bár itt akkor is bolhából elefántot csináltak, ha csak elvágtam a kezem. Így történt ez most is. Azt hittem, nem jöttek rá arra, hogy kiszöktünk a minap Lucával, de ezek szerint mégis.

Három óra ücsörgés után, kezdtem magam kellemetlenül érezni. Lenéztem a földön fekvő Lucára.

- Luca, szerinted rájöttek? – suttogtam a farkasnak. Régen mindig lebuktunk, de a korral mi is okosodtunk. Pontosan tudtuk, hogyan tudjuk kicselezni az őröket.

Luca felnézett rám. Hatalmas szürke szemeivel jelezte, hogy fogalma sincs. Megütögettem a mellettem lévő üres helyet az ágyon. Arra utalva, hogy feküdjön fel mellém. Mikor megmozdult volna Camino rá morgott és oda kapott, hogy ne merjen felfeküdni. Inkább feltápászkodott és felszökkent mellém. Elnyúlt mellettem az ágyon, fejét pedig az ölembe fektette.