Összetört Fiú

Egy új esély

Felkeltem, mert már anyám állandóan mondogatja, hogy: "Leo gyere, mert vár az új suli!" Nehezen lesodródtam az ágyról és mentem konyhába.
- Jó reggelt drágám! Hogy aludtál? kérdezte anyám.
- Szia, jól kösz. mondtam kómásan.
- Egyél és irány a fürdő, hozd rendbe magad. Nem lehet ilyen borzos hajjal menni a suliba. mondta.
- Nem tök mindegy Anya? kérdezem.
- Nem, tudod hogy ki nem állhatom ha nem vagy felöltözve nem nézel ki normálisan. mondta sértődve szokásosan.
- Rendben. mondtam sok élet kedvel.
Nem tudom milyen lesz az első napom de arra fogadni merek, hogy először mindenki úgy megfog engem nézni , mint az új osztályba az új lányt. Nos, utazok a kocsiból nézem az eget és nagyon borús vajon miért is. A válasz, mert egy új gimibe megyek. Remélem lesznek előítéletesek. Tudom, tudom, eléggé pesszimista vagyok de hát ez van. Nem lehet az ember mindig optimista. Megérkeztünk és mikor megláttam ott az embereket azt hittem végem. Mindenki úgy volt kiöltözve mint valami elit iskolai idióta diák. Ezután Anyám bemutatta az igazgatót. Mrs. Olivans a neve azt hiszem. Első látásra okésnak tűnik de az első nap után minden ki fog derülni. Kíváncsi vagyok ezekre az emberekre. Bemegyek az épület és közlik velem, hogy menjek a 302-es szobába. Fel se fogtam , hogy mi a bánat van de felmentem azt meglátom az ajtót és bementem négy srác ott volt a szobában, mondom mi a fasz ez egy buzi iskola. Nehezen tudtam velük beszélni.
- Amm csá! köszöntem.
- Helo! köszöntek.
- Te meg ki vagy? kérdezte az egyik elit.
- Egy új diák. Ez lenne a szoba ahol itt leszek 1 évig. De full. mondtam flegmán.
- Csak nem tán valami bajod van ezzel a szobával haver? kérdezte az elit mérgesen.
- Dehogy haver csak eléggé elit ez az egész. vágtam hozzá.
Bejött egy nagyon komoly ember. Úgy nézett ki mint egy télapó csak vékonyabb változatba. Kérdezte, hogy én vagyok az új gyerek, én meg mondtam,hogy ja és erre kiakadt az öreg. Fullos volt.
- Mondjátok meg neki hogy öltözzön át! Nem akarom látni ebben az öltözetben!
- Miért nem uram? Nem tetszik az öltözékem? kérdeztem.
- Nem illik ebben az iskolában ilyen szétszakadt és borzalmas ruhában lenni. Adjanak neki egyen ruhát uraim!
- Úgy lesz! mondták kis angyal módjára.
- Haláli az öreg! Biztos hogy nem fogom felvenni ezeket, rám ne számítsatok.
- Haladjál már öregem, mert miattad fogunk szívni! mondta az egyik elit.
- Jó-jó haver! mondtam.

Muszáj volt felvennem. Bementem az órára. Hosszú lesz ez a tanév. Unamas ez az egész iskola, főleg az elit szobatársaim. Mondjuk tény normálisak. Bemutatkoztunk és szokásosan összeütköztem egy marhával.

- Te vagy az új fiú? Pfu nem gondoltam volna, hogy ennyire meleg haja lesz. mondta röhögve, majd a barátai is nevettek.

- Valami problémád van a hajammal nagypofájúkám?

- Hogy mit mondtál?

- Azt, hogy nagy a pofád. 

Bejött a tanár, szimpatikus volt de az óra végén már nem annyira. Nagyon nyomulós volt, már mint inkább állandóan nem hagyott minket békén minket, főleg engem. Ezért szar ha új vagy, mert akkor mindenegyes tanár rádszáll és nem hagy békén.

- Jó reggelt! köszönt egy 1,93 magas férfi. Kicsit beparáztam tőle. 

- Jó napot! köszöntünk.

- Hallottam, hogy új diák érkezett. A neve Leondre Devrise. Kérem jelentkezzen Leonard.

Felemeltem a kezemet. Ez kész, hogy nem tudja kimondani a nevemet.

- Amúgy Leondre de hívjon csak Leonak. Azt jobban szeretem. mondtam szárazan.

- Figyeljen Leondre úr! Magát úgy szólíthatom ahogy szeretném. Renben? kérdezte fennhangon.

- Rendben, uram. mondtam flegmán

Vége lett az órának, fullos hogy csak rólam szólt az óra. Mentem kajálni, ahol el kellett mondani egy imát. Utána mentem a szobámba, majd a szobatársaim is rólam dumáltak.

- Csáó Leo vagy inkább Leonard! nevettett az elit.

- Bocs de téged hogy is hívnak? kérdeztem bunkóan.

- Eliot Longer. Oh, és hogy bemutassam a többieket, ő itt Dopper, ő Edward és Liam. mutatta be Eliot

- Fasza, örülök hogy megismertelek titeket. mondtam fake mosolyal.

Bejött a vékony mikulás, mert aludni kellett. Én meg aki hajnali 3-kor szokott elaludni. Sirok, mi ez már full szar ez az egész. Mondjuk, egészen normák ezek a szobatársak.