"Két kislány játszott a parton, alant
Míg apjuk hajója a tengeren suhant.
S míg várták, húgát belökte a nagyobb,
A habok pedig elnyelték őt legott.
A kislány elmerült, az árban fuldokolt,
Holtteste csak, mit a víz végül partra sodort
És mit csinált ő a szegycsontjával?
Hárfát, hogy játsszon rajta.
És mit csinált aprócska ujjaival?
Kulcsot a viola da gambájához.
A molnár birtokán vetette partra az ár,
S ő csontjából hangszert faragott, úgy biz' ám.
Szegycsontjából a hegedű teste lett,
A sok kis ujjperc meg négy kulcsot kitett.
Mit csinált az orrnyergével?
A gambájára hidat.
Mit csinált kék ereivel?
Húrokat a gambájára.
S mi lett vajh' az orrnyergéből?
A hegedűre nyak,
A kék erekből pedig a húr,
S így játssza dalodat.
Két szeme, a csillogó
Lett a dísz a hangszeren,
Nyelve pedig az új vonó,
Hogy elbeszélje énekem.
Megszólalt az első húr.
Nézzétek, apám a király.
Megszólalt a második húr.
Nézzétek, a királynő az anyám.
Végül már minden húr egyszerre énekelt:
Nézzétek a nővéremet, ő okozta vesztemet."
By. Takács
YOU ARE READING
Egy Pollen versei
RandomEgy smile, egy percnyi részvét. Egy vers ami több mint gyönyörű. Egy érzés amit én is átélek, De én nem tudom úgy leírni mint ő. Analfabéta vagyok, az élet analfabétája. Sok ember mellett csak egy álmodozó, Egy porszem, egy POLLEN a nagy világban...
