A nevem Elizabeth Dilyla Ricciardo 21 éves vagyok és fotós, mégpedig a bátyám fotósa. Ez az én történtem tele érzelmekkel, a testvérem féltésén, a harsány Ricciardo féle nevetésen és a mélypontokon át.
Itt a történet, hogy hogyan is csöppentem a sz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
liked by @pierregasly, @georgerussel63, @charles_leclerc and 899.786 others
Wiev all 920 comments:
@danielricciardo azért látszik hogy én fotóztam😏 @lewishamilton ne aggódj Dan Lizus még mindig jobb fotós🦁 @lizaricciardo köszi Lew🦁❤
@charles_leclerc nagyon szép vagy Liz de kitől van az a virág?🤔 @lizaricciardo na ez egy jó kérdés Charles🥺
Reggel szokás szerint Daniel ébresztett, mert utálok ébresztőre kelni. Ketten indultunk a konyhába, hogy minél hamarabb elkészüljünk. Igyekeznünk kellett a szabadedzés miatt. Ahogy ültem volna le az asztalhoz valaki rátenyerelt a csengőnkre.
-Nyitom!-kiáltott nevetve Daniel az arcom láttán. Épphogy kinyitotta az ajtót már szólt is-Húgi asszem ezt neked hozták és nem nekem.-kénytelen voltam az ajtóhoz menni.
-Megyek-és morogva megindultam az ajtóhoz. Amint megláttam, hogy mit is hozott a futár azonnal meglágyultak arcizmaim és elmosolyodtam.-Köszönöm!-vettem át a fickótól ás becsuktam az ajtót.
-Kitől kaptad?-kérdezte egyből a bátyám végig nézve a hatalmas csokron.
-Fogalmam sincs.-rántottam meg a vállam.
-Keress rajta kártyát!-tapsikolt akár egy 5 éves. Szerintem jobban lázba hozta dolog, mint engem. Viszont mosolyogva keresni kezdtem a kártyát, hiszen ezelőtt még soha sem kaptam virágot senkitől apán és Danielen kívül. Viszont akárhogy kerestem perceken keresztül sehol sem találtam se kártyát, se lapot, sem akármilyen nyomot, ami arra utalna, hogy kitől érkezett.
-De ne már!-nyafogott Dan- így most honnan tudjam meg, hogy ki hajt a húgomra?
-Bátyus, én sem tudom. De menjünk készülődni. Szabadedzés!-sikítottam.
Fent a szobámban egy egyszerű kék pólót vettem fel és egy McLaren csapatlogóval ellátott narancssárga pólót. Illetve a fejemre tettem az ugyan ilyen baseball sapit. Daniel is hozzám hasonlóan öltözött fel, csak a fekete farmerja különbözött tőlem. Az ajtónál magamhoz vettem fekete táskám, amiben minden bent volt, amire csak szükségünk lehetett. Ezt követően indultunk is a kocsihoz és kezdetét vehette a melbournei versenyhétvége. A pályához érve hatalmas sürgés-forgás fogadott minket. Daniel megállt és mosolyogva írt alá és készített fotókat az ő nevét skandáló tömeggel. Készítettem erről pár képet, majd otthagytam, mert pontosan tudtam, hogy egy hamar nem jön be onnan. A paddockba érve boldogan köszöntöttem mindenkit és a 3-as számmal ellátott pihenő felé vettem az irányt, hogy ott megvárjam a bátyámat és addig is haladjak a munkámmal.
-Ricciardo!-hallottam meg Lando hangját.
-Norris!-fordultam a brit fiú felé.
-Bent van a pulcsid a szobámban, bejössz?
-Aha-indultam utána.
-Ülj csak le-majd a táskájában kezdett kutatni-tessék itt is van.
-Köszönöm!-vettem el tőle és tettem a saját táskámba-ezt is és a virágot is!-mosolyogtam rá.
-Honnan tudtad?-mosolygott vissza.
-Megérzés.-nevettem fel. Mosolyától és kék szemeitől egyre jobban zavarban voltam. Jesszus Liza mi van veled?-Azt hiszem megyek Daniel már biztosan vár rám. Szia Lando!
-Azta a keresztnevemen szólítottál!- nevetett fel a fiú, ami engem is mosolygásra késztetett-Szia Liz!
A másik pihenőbe zavartan vágtam le magam a kanapéra és a gondolataimba merültem. Az teljesen tiszta, hogy nem közömbös számomra Lando, de ezt nem szabad. Nem reagálhatok így. Valamennyire munkatársaknak számítunk. A sajtóban is túl nagy lenne a visszhangja, mivel mind a ketten ismertebbnek számítunk. Titokban tartani nem tudnánk és nem akarom, hogy a magán életeben turkáljanak a megszokottnál jobban. Ráadásul Landonak egy olyan lányra lenne szüksége, aki 100%-osan képes mellette állni, ami nekem is menne, de a munkám a legfontosabb. Jót akarok neki, ezért még most le kell zárni mielőtt komolyabbra fordulna. Az ő érdeke. Gondolatmenetemből az ajtón éppen berontó bátyám zaja rántott ki.
-Hé L, miért sírsz?-guggolt le mellém. Basszus annyira elmerültem, hogy észre se vettem, hogy sírok.
-Nem-nem, dehogyis-ráztam a fejem-Landotól van a csokor.-mondtam remegő hangon.
-Kitett magáért a kölyök. Ezen sírsz?-nevettet fel.
-Jobbat érdemel nálam.-suttogtam úgy, hogy még én is alig hallottam.
-Jézusom Elizabeth Dilyla Ricciardo! Neked teljesen elment auz eszed? Nálad keresve se találna jobbat sem Lando, sem senki.-ölelt át szorosan.-Most szedd össze magad és kezdődik a szabadedzés. Otthon megbeszéljük.-nyomott egy utolsó puszit a fejem tetejére ás elment átöltözni.
A beállítások kezdetével újra egyedül maradtam a gondolataimmal. Nem szabad kételyek között hagynom. El kell taszítanom magamtól mielőtt bármi történhetne. Amint befejezték a megbeszéléseket már indultunk is haza, most kivételesen Dany vezetett. Otthon átbeszéltük a dolgokat, elmagyaráztam a szempontjaimat és ő is elmondta, hogy miért nem ért egyet velem. Igen abban igaza van, hogy jobban ismeri a fiút, de azzal is teljesen tisztába van, hogy rettenetesen makacs vagyok és a saját fejem után fogok menni.
@landonorris - @lizaricciardo22:04
@landonorris
Szia Liz!
Holnap az időmérő után elmegyünk valahová?
@lizaricciardo
Szia Lando!
Nem lehet...
Ezt követően Lando nagyon sok üzenettel bombázott, hogy mit rontott el. Tudtam, hogy ki kellene pihennie magát ezért felhívtam.
-Lando! Aludnod kellene! Holnap időmérő...-pirítottam rá egyből, amint felvette.
Miután ezt elmondtam letettem. Könnyekkel küszködve aludtam el nagy nehezen.
Sziasztok! Megérkezett a negyedik rész is. Gondoltátok volna, hogy így alakul Lizáék története? Egyetértetek Liza döntésével vagy ti máshogy cselekednétek? Igyekszek a következő résszel.
