A nevem Elizabeth Dilyla Ricciardo 21 éves vagyok és fotós, mégpedig a bátyám fotósa. Ez az én történtem tele érzelmekkel, a testvérem féltésén, a harsány Ricciardo féle nevetésen és a mélypontokon át.
Itt a történet, hogy hogyan is csöppentem a sz...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
liked by @lewishamiton, @danielricciardo, @michaelitaliano, and 1.120.678 others
@lizaricciardo black day
wiev all 381 comments:
@alexalbon milyen csini gazod van🤩 @lizaricciardo ugyee és még nem nyírtam ki😍
@lewishamilton legjobb szett🦁❤ @lizaricciardo a legjobbtól🦁❤
@landonorris 🦋💫 @lizaricciardo 🦋💫
@danielricciardo már nem azért de nekem van a legszebb húgom🥵 @michaelitaliano milyen igazad van Dan😳 @lizaricciardo én se panaszkodhatok nekem is elég csini bátyám van🥵
Tegnap este sokáig egészen addig beszélgettünk Landoval, amíg mindketten el nem aludtunk. Reggel mellette ébredtem és mit nem mondjak.... Szívesen kelnék máskor is ehhez hasonlóan. Volt 11 is mire mindenki elment, ezt követően kitakarítottunk Daniellel és pakolni kezdtünk. Most lesz egy hét szünet, viszont nekünk be kell költöznünk az új lakásba Camberleybe. Fontos volt az Egyesült Királyságba mennünk, mert Ausztrália elég messze van és nem tudnánk úgy bármikor bemenni a wokingi irodába.
-Lizi! Hol van a szürke pulóverem?-ordibált a szobájából Dan.
-Itt van.-vittem oda neki a szárítóról leszedett pulcsit.
-Köszi nem tudom mi lenne velem nélküled.-ölelt meg vigyorogva.
-Én tudom. Éhen halnál és ugyanazokat a ruhákat hordanád, mert nem mosna rád senki.-nevettünk fel egyszerre.
-Igen ez benne van a pakliban.-forgatta meg a szemeit.
-De ne aggódj bátyus! Nem szabadulsz tőlem, meg persze én sem lennék meg nélküled.-öleltem át a derekát egy hatalmas mosollyal.
A rövid beszélgetésünk után folytattam a pakolást. Összehajtogatva elpakoltam azokat a ruháimat, amiket többször hordok. Danielt ismerve még indulás előtt az ő bőröndjébe is belepillantottam ellenőrzésképp. A konnektorokból minden gondosan kihúztam, majd rohantam az autóhoz, mert Dan már háromszor dudált. Ez annyit jelent, hogy a negyedik dudálás után már kirángatott volna, hogy indulhassunk. Ha már az autóknál tartunk... a kicsi autómat majdnem itthon kellett hagynom, de megoldottuk, hogy mire Camberleybe érünk ott legyen a picike a garázsban csak rám várva.
A repülőtérre érve becsekkoltunk és vártunk, hogy felszállhassunk. Eközben ránéztem a telefonomra, mert ma még meg sem nyitottam.
