Utálatból szerelem (BEFEJEZETT)

❤️ 18. fejezet ❤️

2 hónappal később

A bálon rám szavaztak a legtöbben, így én jutottam ki az egyetemről a versenyre.

- Készen állsz? – kérdezte Aaron.

Többen felléptek már előttem, és nagyon jók voltak. Nem sokára én következtem, és kezdtem izgulni.

- Ne aggódj – mondta Aaron, és mintha olvasott volna a gondolataimban. – Jó leszel. Csak énekelj úgy, ahogy eddig is.

- Jane – szólt Kimberly. – Nyűgözd le a zsűrit, ahogy engem is, és mindenki mást a válogatón. Nem véletlenül te kerültél ki a suliból – hadarta el gyorsan a beszédét. – Oké, lejött, úgyhogy mehetsz.

Kiléptem a hatalmas tömeg elé, és úgy tettem, ahogy kérték. Elénekeltem ugyanazt a dalomat, ugyanannyi átéléssel, mind eddig. Majd miután végeztem, meghallgattam a tapsot, és lesétáltam a színpadról. Már nem éreztem annyira át, mint legelőször.

Mivel kétnapos volt ez a verseny, ezért nyugodtan hazamehettem. Itt volt a városban, és nem is messze az otthonomtól, így sétáltam.

Bekanyarodtam az utcánkba, és érdekes hangokra lettem figyelmes. A hang irányába pillantottam, ahol hárman vertek egy srácot. Akaratlanul, gondolkodás nélkül odasétáltam.

Valami vonzott.

Vagy inkább valaki.

Ahogy közelebb értem, a gyér fényben felismertem azt, akit éppen agyonvertek.

- Jake – szólaltam meg, és közben elszörnyedtem.

Hetek óta nem láttam, és pont így kellett vele összefutnom.

- Ismered? – szólalt meg az egyik, és nem úgy tűnt, hogy Jake félne tőlük.

- Menj innen – utasított Jake.

- Nem.

- Akkor ti menjetek – utasította a másik háromnak.

Akik erre csak felnevettek, és az egyikük behúzott egyet Jake-nek. Amire Jake egy ütéssel válaszolt, amitől azonnal kifeküdt. A másik kettő megijedt, és elfutott, de előtte az egyikük még hátra kiabálta:

- Beteg őrült.

Jake odajött hozzám, és elhúzott onnan.

- Te vereted magad? – lepődtem meg, és megtorpantam, miután kicsit arrébb mentünk a kiütött sráctól.

Jake is megállt.

- Semmi közöd hozzá.

- De van. Miért csinálod?

Jake tovább sétált.

- Jake – kiabáltam utána. – Válaszolj.

Nem állt meg.

- Jake – próbálkoztam újra.

- Mert lefoglal – fordult felém idegesen. Akkor láttam csak meg az arcát, ami tele volt vérző sebekkel.

- Az, ha annyira megvernek, hogy már nem is vagy képes mozdulni?

- Nem vernek meg soha. Hagyom egy darabig, hogy azt higgyék, van esélyük, de aztán mindegyiket kiütöm.

- És mi van, ha egyszer nem sikerül? Ha valaki erősebbet fogsz ki, vagy akinél fegyver van?

- Felejtsd el, Jane. Tudom, mit csinálok, nem kell aggódnod miattam. Megérdemlem – sétált el.

Néztem a távolodó alakját, utána akartam kiabálni, de nem tudtam, mit mondhatnék még.

...

Másnap majdnem lemaradtam a versenyről, mert elaludtam. De aztán gyorsan összekaptam magam, és hamar oda is értem. A duettezők ezen napon léptek fel. Akkor értem oda, amikor az utolsók álltak a színpadon. Az után következett az eredményhirdetés, de előtte még a zsűrik tartottak egy ebédszünetet.

- Izgulsz? – lépett mellém Aaron. Az egész verseny alatt segédkezett, és mellette támogatott engem.

- Tegnap jobban izgultam. Most inkább csak reménykedek.

- Szerintem te voltál a legjobb.

- Nem egészen, de azért kösz.

Nagyon nem voltam megelégedve magammal. Tudtam, hogy jobban is tudtam volna. De be kellett kerülnöm a legjobb hatba, hogy tovább juthassak, és kikerüljek a nemzetközire.

Visszajöttek a zsűrik, és átadtak egy papírt a műsorvezetőnek.

Miután elmondta, hogy mi lesz azokkal, akik a legjobb hatba kerülnek, felemelte a lapot, és elkezdte olvasni a neveket. Közben a háta mögött megjelentek a nevek sorjában.

Visszafele mondta, így az utolsó, akit mond, az a legjobb. Az ötödik névnél tartott, és akkor biztos lettem benne, hogy nem én leszek az utolsó. Lehetetlen, hogy ennyi ember közt én lettem volna a legjobb. Ezért nem is figyeltem annyira az utolsó névre.

De aztán Aaron elkezdett hangosan tapsolni és ujjongani mellettem. Kérdőn ránéztem, mire ő a színpad felé tolt. Mindenki engem nézett, és a fények is rám világítottak.

Kiszúrtam Kimberly-t, aki ugyanúgy tapsolt, és az arcáról büszkeséget olvastam le. Mintha a tekintete azt mondta volna, hogy tudtam, hogy te leszel a legjobb.

Kimentem a színpadra, ahol a megkaptam a díjamat. Ránéztem az engem tapsoló tömegre, és elképesztően éreztem magam. Nem hittem volna, hogy ez megtörténhet velem.

A sok gratulálás, kézfogás és puszizkodás után szükségem volt egy kis nyugalomra. Bementem a színfalak mögé, ahol szerencsére csak páran lézengtek.

Nekidőltem a falnak, és lassan lecsúsztam a földre. Mert igen, én nyertem, de egy egyetlen egy emberrel akartam ezt megosztani, és ő nem volt itt. Sőt, még látni sem akart.

Majd valaki leült mellém, és egy pillanatra azt hittem, hogy Jake az, de mikor ránéztem, rá kellett jönnöm, hogy nem ő.