Utálatból szerelem (BEFEJEZETT)

❤️ 8. fejezet ❤️

Újra fej-fej mellett haladtunk, és pillanatokkal később Jake előrébb került. Amikor a célvonalon áthaladtunk, egy fél autóval maradt le tőlünk Colin.

Viszont túl gyorsan mentünk, és túl közel kerültünk egymáshoz a szűkített részen a hídnál.

- Fékezz – sikítottam fel.

Szinte már a szemem előtt láttam, ahogy egymásnak csapódunk, és azonnal meg is halunk. Aztán majd az újságok rólunk írnak, és a TV-ben is az fog szólni, hogy négy fiatal szörnyet halt egy illegális gyorsuló versenyen.

De szerencsére nem így történt.

Jake a fékbe taposott amennyire csak tudott, ahogy mellettünk Colin is. Az autó orra érte el a hidat, és csak pár centin múlt, hogy ne ütközzünk össze.

Megkönnyebbülve kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Majd gyorsan kiszálltam.

- Nyertünk, Jane – szállt ki Jake is, és az én oldalamra jött. – Nyertünk.

- És nem haltunk meg – feleltem lelkesedve.

- Kételkedtél bennem? – lépett közvetlen elém, miközben én nekidőltem a kocsinak.

Elmosolyodtam, és elpillantottam a híd felé.

Igaza volt Colinnak. Ehhez foghatót még ne éltem át az életembe. Végig izgultam, de azzal a jól eső izgalommal. És amikor mi haladtunk át először a célvonalon úgy, hogy esélytelennek tűnt a nyerésünk, egyszerűen elképesztő volt.

Visszafordultam Jake felé, hogy válaszoljak a kérdésére, de az ajkával találtam szembe magam, amit éppen az enyémre tapasztott rá. Nem löktem el, hanem visszacsókoltam, ezzel magamat is meglepve. De aztán, amikor a nyelvét is megéreztem, észbe kaptam, hogy ő Jake.

Az a Jake, akit a közelembe se akarok látni, nemhogy még meg is csókolni.

A mellkasára tettem a kezemet, és ellöktem magamtól. Ha ez még nem lenne elég, még pofon is ütöttem.

- Mi bajod van? – akadtam ki.

- Nekem mi bajom? – lépett hátrébb Jake, mintha ő sem hinné el az előbb történteket. De inkább a pofon, és nem a csók részét. – Te pofoztál fel.

- Igen. Mert megcsókoltál.

- De te visszacsókoltál – mosolyodott el féloldalasan. Bevetette a huncut, sunyi „tudom, hogy igazam van" mosolyát.

- Csak azért, mert tele vagyok adrenalinnal az előbbi élet-halál helyzet miatt.

- Mondogasd csak ezt magadnak – kacsintott Jake.

- Gratulálok – jött oda hozzánk Colin. – Szép nyerés volt – fogott kezet Jake-kel.

Közben Jake barátnőcskéje, Keyla is megjelent. Egyenesen Jake irányába ment, és elkezdett neki mindenfélét összehordani arról, hogy mennyire jól csinálta, ezzel növelve az amúgy is magasan szárnyaló egoját.

Jake csak mosolyogva hallgatta, miközben valahogy egyre közelebb álltak egymáshoz. Keyla végigsimított Jake karján. Erre csak megforgattam a szemem, ami feltűnt Colinnak.

- Elvigyelek Dean nyaralójába?

- Majd én elviszem – figyelt fel Jake. – Úgyis oda megyek, és ez volt az eredeti terv is.

- Amíg ki nem raktál az út szélén – mondtam.

- Csak felvetettem, de nem köteleztelek rá.

- Igaz. De utána kijelentetted, hogy jobb is, ha nem megyek veled.

- Mert nem akartam, hogy ide gyere – rázta le magáról Keyla kezét. – De mégis itt vagy, szóval már mindegy.

- Nem akarlak megakadályozni semmiben, ami most történhetne – biccentettem Keyla felé. – Úgyhogy, ha Colin szívesen visz el, akkor vele megyek.

- Jó – lépett vissza. – Én se akarok közétek állni. Igaz, az előbb még az én nyelvem volt a szádban.

Megint lendült a kezem, hogy felpofozzam, de Jake gyorsabb volt, és megfogta, mielőtt még elérhettem volna az arcát.

- Seggfej vagy – szabadítottam ki a kezem. – De úgy néz ki, van igazság a Földön, mert a csajod lelépett – pillantottam el a válla fölött, ahol Keyla távolodó alakját láttam.

Jake is arra fordult, én meg kihasználtam a pillanatnyi figyelemelterelést, és Colinnal elindultunk a kocsija felé.

- Szóval, mi is ez az óriási feszültség köztetek Jake-kel – kérdezte Colin, mikor már messze jártunk.

- Ez elég hosszú történet – hagytam ennyiben, mert nem akartam vele megosztani a részleteket.

- És azt hiszem, van egy csomó időnk, mert még messze vagyunk.

- Csak egyszerűen utáljuk egymást. Ennyi.

- Miért érzem azt, hogy ebben sokkal több van, mint utálat?

- Azért, mert így van – gondoltam.

- Rosszul érzed – feleltem, miközben visszagondoltam az általános iskolában történtekre.