Go Out /JuHwall

Special

Juyeon a Han folyó partján ült és Hwallra várt, aki már hosszú percek óta keresett valamit az egykori menedzsere autójában, amit kölcsön adott nekik néhány órára. Amikor megunta a várakozást felállt és visszasétált a járműhöz, hogy megnézze mit csinál annyi ideig párja. Amikor visszaért szembe találta magát egy Hyunjoonnal, aki a rózsaszirmokkal és gyertyákkal kidekorált csomagtartó közepében ült. A fiatalabb arcán egy boldog mosollyal figyelte az előtte álló, teljesen összezavarodott szerelmét egy ideig, majd szemöldökét felvonva kérdezte meg tőle, hogy nem e szeretne esetleg közelebb sétálni hozzá.
Az idősebb fejét megrázva térítette vissza saját magát a való világba, majd hajába túrva elkezdett apró, lassú lépésekkel a szürke Hondához sétálni. Az akkor már csak Kis Herceg néven emlegetett fiú elé érve megállt és tenyereit az alacsonyabb srác derekára helyezve nézett le rá szemöldökét ráncolva. Amikor percekkel később sem érkezett válasz, lehajolt és alsó ajkába harapva próbálta meg rávenni egykori csapattársát arra, hogy válaszoljon a fel nem tett kérdésre.
-Mit szeretnél?- kérdezte Joonie, amikor megunta a felé tornyosuló Juyeon ajkainak bámulását.
-Minek köszönhetem ezt az egészet?- tárta szét óvatosan Dongsaengje lábait Juyeon, majd azok közé sétált.
-Hát… A naplóban olvasottak alapján sokat szenvedtél ebben az elmúlt egy évben, ezért gondoltam, hogy okozok egy kis boldogságot.- vont vállat egy pimasz mosollyal az arcán.
Yeonnie a pimasz mosolyt látva beleharapott alsó ajkába és bár akaratlanul, de enyhén megszorította a fiatalabb derekát.
Hwall arca fájdalmas grimaszba torzult és lábaival szorosabban kezdte ölelni Hyungját.
Juyeon közelebb hajolva hozzá egy lágy csókot nyomott aikaira, majd óvatosan, vigyázva arra, hogy ne okozzon neki fájdalmat, hátra döntötte őt, így félig a csomagtartóban feküdt.
-Mit szeretnél?- kérdezte szemöldökét ráncolva az alacsonyabb, miközben próbált nem azzal foglalkozni, hogy arca egyre forróbb és forróbb lett, ezzel egy pipacs színét is megszégyenítő árnyalatot kölcsönözve arcának.
-Van valami más oka is annak, hogy ezt csináltad Menedzser-nim autójával?- mutatott körbe a csomagtartóban található rózsaszirmokon és gyertyákon.
Hyunjoon nem szerette volna még elárulni tettének valódi okát, ezért egy féloldalas mosollyal az arcán átkarolta az idősebb nyakát, és közelebb húzva magához illesztette össze ajkaikat.
Lee pillanatokig csak nyitott szemmel figyelte a másik lehunyt pilláit, majd sajátjait lehunyva viszonozta a csókot.
Azon a napon eljött az a pillanat, amikor is a Heo vette a bátorságot és kapcsolatukban először végig nyalva az idősebb ajkán kezdeményezte a csók elmélyítését.
A hosszú perceken keresztül tartó lassú, de mégis szenvedélyes csókot egy a Juyeon hátsójához érő mankó szakította félbe, aminek gazdája az autó mellett állva figyelte a nyilvános helyen enyelgő fiatalokat.
Juyeon minél hamarabb ki szeretett volna mászni a csomagtartóból, ezért egy hirtelen mozdulattal megemelkedett az fiatalabbról, nem számolva azzal, hogy valójában milyen alacsony a csomagtartó, ezért sikeresen beverte a fejêt.
Hyunjun aggódva figyelte barátját, aki néhány másodperccel a kisebb balesete után már zavartan álldogált az idős hölgy előtt kisebb terpeszben, így megkönnyítve a nagymama dolgát, aki mellett unokája állt.
-Nem ítélem el a hozzátok hasonló személyeket, de megtennétek, hogy nem nyilvános helyen csináljátok?- érdeklődött a hatvanas éveiben járó hölgy, mélyen a vele szemben álló magas fiú szemeibe bámulva.
-Persze!- vágta rá egyből Ju.- Eleve nem szoktunk ilyen helyeken csókolózni, csak most mindkettőnket elragadott a hév. -tette hozzá tarkóját vakarva.
Hwall kimászva a csomagtartóból elfújta azokat a gyertyákat, amik nem aludtak el, majd becsukva a csomagtartó ajtaját párja mellé állt és érdeklődve kezdte el figyelni a hölgy mellett álló kisfiút, aki megszeppenve figyelte a történéseket.
-Mama!- húzta meg a gyermek nagymamája kabátját. -Miért néz engem?- biccentett a fekete bőrkabátot viselő felé.
Joonie úgy bújt el Yeonnie mögött, mint egy kis óvodás, akit rajtakaptak azon, hogy valami rosszat csinált. Nem szerette volna huzamosabb ideig figyelni a kisfiút, de egyszerűen rajta maradt a tekintete.
-Mielőtt elkezdenél félni tőle…- guggolt le elé a fekete bőrnadrágot viselő egyén. - Nem rossz ember, egyszerűen csak kíváncsi és szereti hosszú ideig figyelni az embereket, ezzel az emlékezetébe égetni kinézetüket, hogy majd a későbbiekben is képes legyen felismerni őket, ha esetleg összefut velük az utcán, vagy valamilyen eseményen, mondjuk egy házibuliban, ahova te egy jó ideig még nem mehetsz. -pöckölte meg barátságosan a homlokát, majd felegyenesedve nézett újból a nagymamára, aki időközben Hyunjoonnal kezdett el beszélgetni.
Az egy ideje már csak Kis Hercegnek becézett fiú egy barátságos mosollyal az arcán hallgatta az idős hölgyet, aki éppen arról mesélt neki, hogy mennyi aranyos és bohókás dolgot csinált már aznap az unokája.
-Fázom!- húzta összébb magán a kabátját a kisfiú.
-Akkor menjünk haza, angyalkám.- mosolygott le rá a nagymamája.
Juyeon és Hwall illedelmesen meghajolva elköszöntek tőlük, majd halvány félmosollyal az arcukkal figyelték, ahogy egyre távolabb és távolabb sétálnak a folyó partjától.