To love two people||Két embert szeretni|| Fred Weasley & Cedric Diggory||

1.rész

Már az utolsó heteimet töltöttem itthon, és alig várom, hogy végre visszamehessek Roxfortba. Újra találkozni a barátaimmal, mivel nagyon hiányoztak de idén nem tudtak eljönni hozzám. Harry-t a nagybátyja és nagynénje nem engedte el otthonról,Hermione a szüleinek segített, Ron pedig csak lusta volt hozzá. Nagy álmodozásomat a Roxfort idei évéről a nevelő anyám örömkiálltása szakította félbe. Lerohantam és mire leértem a szobámból addigra már beszélgettett is az illetővel.
Hogy, hogy itt Molly drága? - kérdezte anya. Molly Fred, George, Ron és Ginny anyukája akit imádok.
Hát jöttünk a lányodért. - válaszolt széles mosollyal.
Értem? - kérdeztem a beszélgetésüket félbeszakítva.
Igen drágám. Ezt a két hetet nálunk töltöd. - Mondta.
Komolyan? - kérdeztem örömködve.
Igen. Mivel nem tudunk hozzád jönni ezért te jössz hozzánk. - ennek hallatán széles mosoly volt a számon. Imádtam náluk lenni.
Mi az talán már megsem ismersz? - kérdezte viccesen egy hang Molly mögül
George! - kiáltottam örömömben és oda futottam a fiúhoz.
Ennyira hiányoztam? - mosolyogva tette fel nekem a kérdést mert elég erősen öleltem meg.
Talán már nem is kedvelsz? - kérdezte az a hang akinek iszonyatosan örültem. Igen.. Fred Weasley volt az.. Őt is jól megölelgettem, majd felmentünk összecsomgolni nekem.
Készen vagy Emma drágám? - kaptam a kérdést Molly-tól.
Én csak egy bólintással jeleztem a készenlétemet. Oda léptem anyához és elbúcsúztunk. Majd pedig a teleportáltunk a Weasley család otthonába.
Emma! - szólított egy kedves hang
Mr. Weasley! - szóltam vissza és őt is megöleltem.
Jól hallottuk? - jött le Ron és Ginny.
Sziasztok! - köszöntem nekik egy mosoly kíséretével, majd mindkettő a nyakamba termett.
Annyira hiányoztál. - Mondta a Ginny
Te is nekem - Válaszoltam egyik legjobb barátnőmnek.
Anya Emma jöhet az én szobámba? - kérlelte anyját a lány.
Ha neki jó. - Válaszolt lányának az asszony.
Majd Ginny rámnézett és a karomnál fogva felvitt a szobájába.
Csak rakd le a cuccod valahová. - Mondta nekem azon a bizonyos hangon amikor azt akarja tudatni velem, hogy beszélnünk kell, így leraktam a pakkom és leültem Ginny mellé.
Na mesélj csak.. Miről akarsz beszélni? - Kérdezősködtem, majd a lány felállt, bezártak az ajtót, és vissza leüllt.
Azt hiszem szerelmes vagyok.. - Mondta megilletődve.
Harry.. - Mondta a lány lemondóan.. A hangjából ítélve nem lát rá sok esélyt.
Ez fantasztikus! - Örömködtem.
Nem, nem az! - Mondta Ginny szomorúan.
Miért is? - érdeklődtem.
Hermione... - válaszolt.
Ugyan már! Hermione tekint többre Harry-re, mint barát! - Biztattam a lányt.
Honnan tudod?-Kérdezte.
Első éves korom óta ismerem őket. Ha eddig nem voltak érzéseik egymás iránt most sem lesz. - Bíztattam továbbra is lányt.
Nem tudom.. - szomorkodott továbbra is.
Én viszont igen! - vágtam rá.
Annyira szeretlek. - Ölelt meg.
Én is téged. - Öleltem vissza.
Hé, lányok jösztök velünk? - Nyitott be Fred.
Hová? - Kérdeztük majdnem egyszerre.
Sétálni. - Vágta rá.
Összenéztünk Ginny-vel.
Miért ne?!-Vágtuk rá egyszerre és álltunk fel az ágyról.
Összekaptuk magunkat és elindultunk.
Vigyázzatok magatokra! - Mondta Molly utánunk.
Ginny és George elől mentek én és Fred pedig hátul.