SlendermanxKira

5 Part

Miután elindultunk pár perc, na jó fél óra sétálás után, megláttam egy házat. Mikor közelebb értünk és jobban láttam rögtön felismertem ez a mi házunk volt. Elkezdtem futni a ház felé, mikor oda értem feltéptem az ajtót és berohantam, Tora a szobájába aludt nyugodtan. Én még gyors kimentem elintézni valamit.

-Slendy, nyugodtan ülj le vagy néz körbe. Gyors felkeltem barátnõm, összepakolok és indulhatunk is. Oké?

-Rendben. Nem sietünk.-mondta majd levett egy könyvet és helyet foglalt a kanapén és olvasni kezdett.Vissza mentem Tora szobájába és elkezdtem ébresztgetni, nyöszörgött egy párat és átfordult a másik oldalára.

-Hát jó akkor játszunk így.- mondtam majd megfogtam egy párnát és a fejéhez vágtam, erre se kelt fel .így még egyszer hozzá vágtam erre már felkelt és egy kicsit mérges volt rám.

-MI A SZARÉRT KELLETT EZT?!HMM?!TUDOD TE, HOGY HÁNY ÓRA VAN TEEE?!-üvöltött és elkezdett kergetni. Én elkezdtem kihátrálni a szobából és futásnak eredtem. Elhaladtam Slender mellett és segítség kérõen rá néztem, nem értette ezért csak hátra mutattam. Egybõl megértette, felállt és az egyik csápjával elkapta és felemelte barinõm.

-Khöszi, Slendy ezzel mhost sho-sokat seghítettél-próbáltam kinyögni egy értelmes mondatot.

Tora szemszög

-MI A SZARÉRT KELLETT EZT?!HMM?!TUDOD TE, HOGY HÁNY ÓRA VAN TEEE?!-üvöltöttem és elkezdtem kergetni azt az idiótát aki fel keltett. Elkezdett kihátrálni a szobámból és futásnak eredt. (jól is tette) Majd hirtelen felkapott egy csáp és fel rántott. Miután lenyugodtam megláttam ki tart, ezen meglepõdtem és megijedtem. Elkezdtem pánikolni és össze-vissza hadonászni.

-Lenyugodnál végre?-kérdezte Kira.

-Asszem igen.-feleltem majd elkezdtem a fejem kapkodni közte és Slenderman között. Nem értettem mi történik most?

-Ööö.oké, akkor. Te-mutattam Kirára- rohadj el azért mert halálra aggódtam magam és azért is mert nem szóltál. Te meg- mutattam Slendermanre- Mi a szar te létezel?!

Kira szemszöge

-Köszi én is szeretlek, ès igen Slendy lètezik ès tök jó pofi.-momdtam, majd Slender felé néztem ès vártam.

-1.Igen létezem,2.köszi Kira. Na szóval Kira, velünk fog lakni csak haza jöhetett össze pakolni,mert valószínûleg õ egy természet feletti és az is lehet, hogy te is az vagy.....- modta Slender de közbe vágtam, mert én ilyen illedelmes vagyok...

-Szóval neked is jönni kéne velünk, ugye Slendy?-fejeztem be a mondatját és kérdeztem meg egyszerre, hogy biztos jól mondom-e.

-Igen, pontosan meg ott velünk nagyobb biztonságban is lennél, úgyhogy mit mondasz jössz?

-Hmmm...még szép nem is kérdés. Na akkor le tennél végre, hogy tudjak pakolni?-kérdezte Tora, majd miután le lett téve a földre mind a ketten elindultunk a szobánkba és össze pakoltuk a fontos cuccainkat. Kb fél óra múlva vissza indultunk a kastélyhoz. De amikor azt hittük Torával, hogy majd nekünk kell "húzni" a bõröndöket akkor hirtelen Slendy a csápjai segítségével elvette tõlünk és õ vitte. Megköszöntük neki, hogy segít õ csak bólintott majd ment tovább, mi hátul beszélgettünk míg õ elöl ment. Mikor oda értünk a kastély ajtajához Slendy benyitott de nem igazán ment beljebb ezért mellette benéztem, hogy most mi van. Hát ami ott volt az valami szörnyû volt minden tiszta süti volt, ránéztem a csáposra és egy "kicsit" mintha idegesnek tûnt volna.

-Õõõ, gondolom most L.J. halott-mondtam ki hangosan amit gondoltam.

-Most meghal....-mondta Slender, na jó inkább sziszegte idegesen.

-Nyugi majd én mindent feltakarítok és nem kell meghallnia senkinek, rendben?-néztem rá de semmi reakció, így bentebb mentem és elkezdtem keresni L.J.-et kis idõ után megtaláltam ahogy a konyha közepén vihorászik, oda mentem hozzá és megpöcköltem a vállát de ezt is csak azért tudtam, mert ült. Mert amúgy szinte a válláig se érek.

-Hé Jack, haza értünk és Slender egy "kicsit" mérges amiatt ahogy kinéz a ház és ha gyorsan nem tesszük rendbe a házat meghalsz.-mondtam, majd oda mentem egy sütis tálcához.

-Oh, oké.-elvettem egy sütit, de amikor bele akartam harapni õ kivette a kezembõl így kérdõn néztem rá.- Azt nem kéne meg enni, inkább ezt. Ez az amit evésre készítettem.

-Oh, oké.-beleharaptam és valami isteni volt, felcsillant a szemem és befaltam, mert olyan finomat még életemben nem ettem.-Wow, ez nagyon finooooom, na de álljunk neki takarítani, mert különben nem fogok többé ilyen finom sütit enni ha Slendy kinyír.

-Igaz Igaz, még én se tervezek kinyúlni-mondta majd mentünk is takarítani. Ha azt mondanám nem volt fárasztó nagyott hazudnék.