Pirosba csomagolva

2. fejezet

Egy héttel később, december 23-án késő délután Hermione unottan pakolta el a holmiját a táskába. Már alig voltak az irodában. De persze Draco Malfoynak éppen akkor kellett besétálnia a helyiségbe egy bögre kávéval a kezében. Már lazított a megjelenésén, nem volt rajta a nyakkendője és kigombolt néhány gombot is az ingén, aminek könyékig feltűrte az ujját. Jól állt neki a szürke ing, nem is beszélve a magabiztosságtól, ami minden mozdulatából sugárzott.

– Túlórázunk? – kérdezte Draco, s kicsit megszakította a boszorkány zavaros álmodozását.

– Nem – rázta meg a fejét Hermione, majd egy kicsit letette a táskáját. – Ma más terveim vannak.

– Szóval itt hagysz egyedül? – kérdezte teátrálisan. – Van neked szíved?

– Van, de inkább nem rád pazarolom a sajnálatomat – jelentette ki csípősen.

– Kíméletlen vagy.

– Ez van. De megyek is.

– Akkor hova ilyen sietősen? – húzta az időt a varázsló. Valamiért ma annyira magányosnak érezte magát, hogy jól esett egy kis beszélgetés, csipkelődés.

– Ilyenkor munka után? Nem is tudom hova is mehetnék – folytatta a boszorkány.

– Jól van – csóválta meg a fejét Draco, aztán fél kézzel elkezdte rendezgetni az iratait, miközben a kávéját kortyolgatta. – Csak kedves akartam lenni, vagy csak csevegni akartam. Mindegy válassz egyet.

A boszorkány fáradtan sóhajtott fel. Nem akarta megbántani a varázslót, sem azt, hogy az év utolsó napjaiban haragban legyenek, mégis csak itt vannak az ünnepek.

– Rengeteg dolgom van még. Főként ajándékcsomagolás – mondta Hermione, majd folytatta tovább az asztalának a rendberakását. – Ráadásul még a holnapi ajándékozós bulira sem vettem semmit annak, akit húztam.

– Ohh, az holnap lesz? – nyögött fel a varázsló. – Azt se tudom kit húztam.

– Valaki rózsaszín füleket akar – mosolyodott el halványan. – Hogyhogy nem tudod?

– Lehet ki is dobtam azt a papírt – húzta el a száját, letette a kávésbögrét az asztalra. Megköszörülte a torkát, és megvakarta az állát. Megvonta a vállát, majd elővette a pálcáját: – Invito papírgalacsin.

– Ez nem túl jó ötlet.

– Gondolod? – Alighogy kimondta a közvetlen közelében az összes papírgalacsin ott landolt az asztalán. A hajába túrva tanácstalanul állt a helyzet felett. – Basszus! Hmm, tényleg nem volt jó ötlet.

– Én megmondtam.

– Tudod az ellenátkát a rózsaszín fülnek? – kérdezte a varázsló, s zsebre dugta a kezét. Egy kicsit turkált benne, majd előhúzta az apró összetöpörödött papírgalacsint. Közben átgázolt a papírokon, amit igyekezett eltűntetni.

– Sajnos nem tudom az ellenátkot – mondta Hermione, majd halkan morogva hozzátette: – Ha tudnám, akkor nem kellene azon passzíroznom az agyam és kitalálnom, hogy mit vegyek valakinek, akinek idén nem terveztem ajándékot venni.

– Megvan!

– Hála Merlinnek. Mi az ellenátok.

– Nem az van meg.

– Kár...

– Lássuk kit húztam – morogta Draco, aztán megpróbálta szétszedni a pergament. – Csak az a kár, hogy ezt a nadrágomat már kimosattam azóta.