Amikor a színészet valósággá válik...

Második rész🎭

Reggeli ébresztőm hangjára - szokás szerint - majdnem legurultam az ágyamról, majd indulhatott is a nap. A keddi napom egészen elfogadható, csak 6 órám lesz, de annál szarabbul van összerakva az órarend. Ja, hogy most jövök rá, hogy ülhetek végig, ismételten 6 órát Mr. Tapló mellett...EZ AZ :). Szépen - szokásomhoz híven - komótosan készülődtem. Egy fekete rövid gatya és egy piros cropp top mellett tettem le a voksomat, majd pedig az egyébként enyhe sminkemet feldobtam egy kis tussal.

A táskámat elővigyázatosságból előző este bepakoltam már, tehát már csak felkaptam a cuccaim és leindultam a konyhába. Ma nem volt kedvem se reggelizni, se kávét inni, szóval csak kikaptam a hűtőből egy energiaitalt és kiléptem a házból.

Érdekes módon ma nem voltam késésben, de anyáék már nem voltak itthon. Hmm, milyen meglepő...

Suliba menet zenét hallgattam, mégpedig egy Ghostemane számot. Leszáguldottam a lépcsőkön és elég gyorsan oda értem a sulihoz. Kicsit túl gyorsan is ami fura volt. Na, mindegy.

Beléptem a suli ajtaján és felmentem a szekrényemhez, ahova bepakoltam a cuccaim, majd áttanulmányoztam az órarendem. Konstatáltam, hogy az első órám kémia lesz a laborban.

- Annyira szar, hogy Dorka hiányzik. És már az első héten. Nyári szünetben se voltunk olyan sokat együtt, mivel egyszer Ő, egyszer pedig én mentünk nyaralni és mindenkinek volt dolga is rendesen, szóval nem mondhatnám, hogy össze voltunk nőve. :( - .

(...)

A laborban levágtam magam egy üres székre, mivel itt nincsenek külön padok, csak "sor asztalok", abból is csak három.

Miközben olvasgattam egy cikket a "Top 10 legjobb filmről", valaki levágta magát a mellettem lévő ülőhelyre. Na ki más lett volna, mint drága barátunk, Taplóka :) .

- Neked is szép jó reggelt! - szólok hirtelen a padtársamhoz - .

- Reggelt'! - köszönt hanyagul - .

- Na már ez is valami, megszólalt - mormogom magamban, de úgy látszik nem voltam elég halk, mivel Rajmund az eddig padra hajtott fejét hirtelen felkapta onnan, majd kérdőn nézett rám - .

- Hogy mondod? - kérdezte viszonylag idegesen - .

- Nem szóltam - hazudtam, bevallom nem túl hihetően, majd vissza fordultam a telefonomhoz - .

- Oh, dehogynem - szólalt meg újra, mire egy kicsit megijedtem - .

- Tudom, hogy kibaszottul utálsz és egy bunkó parasztnak tartasz, de hidd el, nem kell puszipajtásoknak lennünk. Ja, és, ha tudni szeretnéd, nekem sem vagy a szívem csücske. Szóval, ha lehet hagyjuk a felszíneskedést - mondandója után nem hajtotta vissza a fejét, hanem várta a reakciómat - .

Én ilyen meglepett fejet szerintem még nem sokszor vágtam az életben. Nem igazán tudtam megszólalni. Mégis honnan a tökömből tudja ezeket?! Egy kicseszett gondolatolvasó vagy mi az Isten??

- Oké - igen, Bogdán Zara ennyit tudott kinyögni a Taplókával szemben... egyre több negatív meglepetést okoz nekem, ami nagyon nem tetszik - .

- Örülök, hogy ezt tisztáztuk- mondta, és most tényleg vissza hajtotta a fejét, a padon pihentetett karjaira - .

Nagyon meglepett Rajmund viselkedése és az, ahogy reagált. Nem tudom, miért viselkedik ilyen ellenségesen, de ebben a két napban csak a bunkóság folyt belőle...

Amint a szerves kémia szépségeit kiveséztük, jöhetett egy csodálatos fizika amin a termodinamikával ismerkedtünk. Felőlem aztán lehet bármilyen dinamika, engem pont nem érdekel, de hát kötelességem megtanulni, szóval nincs más választásom. Egyébként ma hál' istennek nincs tesink szóval a szar órákat valamennyire lehet kompenzálni a hiányával. Harmadik óránk az angol volt ma is, és nem mintha nem szeretném az angolt, de vannak napok amikor a hátam közepére se kívánom.

Mikor elérkeztünk a negyedik órához - ami földrajz volt - rohanhattam át a folyosón, mivel a föci terem az épület másik szárnyában van, és nekem volt még keményen 5 percem átérni, ami a hömpölygő tömeget látva elég nagy kihívásnak bizonyult.

Egyszer csak azt láttam, hogy valaki lefékez mellettem. Meglepetésemre Mr. Seggfej volt az - mostantól ez a neve, úgy döntöttem - ami nagyon furcsa volt. Eléggé érdekesen néztem rá, és mikor végre leesett neki az értetlenkedésem, megszólalt, amit - a hangos tömeg miatt - elég nehezen, de nagyjából hallottam.

- Ugorj fel a hátamra - mondta, mire azt hittem rosszul hallok, és olyan értetlenül néztem rá. mint akinek tényleg a szövegértésével van baj - .

- Gyere már - mordult rám, mire picit észhez tértem, de megmakacsoltam magam és csak nem engedtem - .

- Mégis miért? - kicsit ideges lehetett, amiért ilyen erőszakos vagyok, de szépen elmagyarázta, hogy a tömeg mindjárt elsodor - kicsi vagyok na, nem tehetek róla... feszítek a 160 cm-el - és ha nem akarom, hogy megtapossanak, akkor most szépen ugorjak fel, meg, hogy ő amúgy is akar valamit mondani - .

Végül beadtam a derekam és felugrottam a hátára, mert az is érdekelt mit akarhat, de a lényegesebb az volt, hogy a tömeg attól, - hogy mi "jól" elbeszélgettünk a folyosó közepén - még nem szándékozott megállni.

Amint átértünk a másik szárnyba, még pont beestünk a terembe a tanár előtt.

(...)

Miután lement a földrajz, és özönlöttünk ki a teremből, valaki megfogta a csuklómat, amitől picit megugrottam, de csak Rajmund volt az.

- Mondtam, hogy beszélni akarok veled - basszus, tényleg említette szünetben a folyosón - .

- Ja, tényleg, akkor mondjuk üljünk le oda - mutattam egy nem messze lévő padra - és hallgatlak.

- Rendben - ezzel pedig elindultunk a pad felé, majd miután a folyosó már nem volt dugig tömve és hallottam a gondolataim, Rajmund rákezdett - .

- Csak bocsánatot szerettem volna kérni, amiért reggel egy vérbeli köcsög voltam - mondta, mire szabályosan kigúvadtak a szemeim... bocsánatot kért tőlem? Ez nagyon új. Valahogy nem tudtam elhinni, pedig igaz volt. Lehet, hogy mégsem olyan bunkó, mint hittem? - .

- Figyelj - fordultam felé teljes testtel - nem haragszom, de Te se haragudj, a szemét megszólalásomért.

- Nem gáz - eresztett el egy halvány mosolyt, ami csak átsuhant az arcán, de mégis olyan sejtelmes volt - .

- Egyébként BOGDÁN Zara vagyok - emeltem ki a vezeték nevem, - mert azt tudtommal még nem hallotta - , majd kinyújtottam a kezem, mire megrázta azt - .

- Nekem viszont most mennem kell - köszönt el, majd elindult volna, de én megállítottam, mivel még utána kiáltottam - .

- Még van két óránk - szóltam picit félősen, mivel valahogy megváltozott a hangulat. Ugyanúgy utáljuk egymást, csak van benne emberség és elnézést kért. Ennyit arról, hogy félreismertem. Simán csak tisztességes volt, de ennyi- .

- Tudom, de nincs kedvem végig ülni - felelte hűvösen, majd eltűnt a folyosón. Értem, tehát tényleg nem békültünk ki csak egy fél óra erejéig előtérbe helyezte a kedvesebb énjét - .

Rajmund tényleg komolyan gondolta, mivel nem is volt itt az utolsó két órán, ami egyébként töri és színészet volt, ami matek lett volna, csak mivel hiányzott a tanár, helyettesítés volt és a színészetet oktató tanárunk jött be, ezért hasznosítottuk magunkat. Hát egyszerűen imádtam. Mondjuk mikor nem?! :P

(...)

Ezek után felkaptam a cuccom és haza rohantam, mivel annyira éhes voltam, hogy azt hittem éhen pusztulok.

Miután megkajáltam, megcsináltam a házikat és utána - mivel hirtelen elég késő lett - bepakoltam a táskám, elintéztem a fürdőszobai teendőimet, kicsit szarakodtam még a telefonommal, és ha már itt tartunk természetesen beszéltem Dorkával is ,majd örömmel konstatáltam, hogy, - bár ezen a héten még biztosan nem jön, de - gyógyulgat. A mai nap folyamán pedig kivételesen korán elnyomott az álom - annak ellenére, hogy egy éjjeli bagoly vagyok - , mivel még anyáékkal se találkoztam. Összességében egy elég fárasztó és eseménydús napot tudhatok magam mögött.

.

.

.

2020. 12. 12🥀