Versek

Állataim

11 évesen kaptam az első,
Az első háziállatomat.
Édesapám volt a nevező,
Elnevezte Sámánnak.

Labrador és vizsla volt,
Gyönyörű, barna szemekkel,
Mellénél pici, fehér, folt,
Fényes fekete szőrrel.

3 év már elmúlva,
Ügyesebb és okosabb,
Pici foltja már nagy,
Mindig ünneplőbe van.

Később lett egy nyuszink,
Nevezője én voltam,
Ő mindig olyan kis cuki,
Elneveztük Boglárkának.

Puha fehér bundája,
Néhány barna foltocska,
Hosszú fülek fölállva,
Így néz ki a Bogika.

Aztán lett egy macskánk,
Anyám imádja őket,
Ő lett a kis Porcukrocskánk.
Persze anya lett a nevezője.

Puha, cuki bundája,
Szép hó fehér színű,
Mostanra már a cica,
Morcos, Grincses fejű.

Mostan jön a szerelmem,
Az én kis kedvencem,
Ha fölugrik nagyobb tőlem,
Ő a Lédike.

Előző gonosz gazdái voltak,
Kik elnevezték őt,
Elhoztuk onnan szegény lánytt.
S most ő a házőrzőnk.

Amekkora nagy és félelmetes,
Az csak egy ál arc, becsap téged.
Mert ő nagyon bájos és kedves,
Ha úgy van, még mosolyog is neked!

Fülét, farkát levágták,
Barna foltok heverésznek,
Puha fehér bundáján.
Így, mutatok egy képet!