Gondolataim megint rád terelődnek. Nem akarok rád gondolni.
Épp bezárni készülöm a padlás ajtaját ahol az ígéreteid voltak. Ahol mindenki ígéretei voltak.
Bezártam.
A kezemben van a kulcs, ahol a kezednek kéne lennie. Már nincs.
Elfogadtam.
De ha te elengedtél, én meg elfogadtam, te miért kínzol engem, én meg miért szorítom a kulcsot?
