Egy új esély ( Cata y Titi fan fiction )

2. Fejeztet: Váratlan meglepetés II

Titi szemszöge

Most végeztem egy megbeszélésen Mexikóban az egyik legnagyobb kartell fejével és indultam  Kolumbiába. Éppen felszálltam volna a repülőre, amikor megcsörrent a telefonom. Yesica volt az, ezért gyorsan fölvettem, hátha valami hírt mond a lányokról vagy esetleg beszervezett valaki újat a csapatba. Felvettem tehát a telefont s beleszóltam.

 -Mondjad Yesica mi van?-  tettem fel a kérdést,

 -Ez aztán a szép üdvözlet Titi, pedig nagy híreim vannak- kaptam válaszul. Ettől már tűkön ültem nagyon tudni akartam, mi az a nagy hír ami miatt felhívott.

 -Csak annyit mondok, nagy meglepetés fog érni, amikor ideérsz- mondta és kinyomta a telefont. Ezek után az egész utat végigizgultam, nem tudtam elképzelni, mi lehet az a nagy meglepetés ami Pereirában vár rám.

Megérkeztünk Pereirába még kb 5 perc kellett ahhoz, hogy találkozzunk a lányokkal, már nagyon tudni akartam mi fog várni ott rám. Mikor bekanyarodtunk az utcába ami a térre vezetett, ahová a találkozót beszéltük meg, megálltunk az autóval a lányok előtt, Yesica odalépett én pedig lehúztam az ablakot. 

Egyből a kérdésemmel kezdtem: - Na hol van a ,,Meglepetés" ami miatt hívtál-  kérdeztem és egy kissé felhúztam a szemöldököm.

-Nyugalom Titi, mindjárt meglátod- kaptam meg a választ. Ettől eléggé ideges lettem utálom, ha utasítgatnak. Gondolom ezt ő is észrevette, mivel hátrább lépett egyet.

A következő pillanatban a lányokra néztem, akik Yesica mögött várakoztak. Pár pillanatig őket kémleltem és akkor megpillantottam Őt. Catalina Santana állt előttem ennyi év után. A lányok mögött állt, ezért nehéz volt észrevenni, de én sosem felejteném el azokat a szemeket.

Mindig is nagyon szerelmes voltam Cataba, egy környéken nőttünk fel. Egy ideig féltem attól, hogy elhívjam randira, de aztán összeszedtem a bátorságomat. Pont, mikor ez megtörtént volna, megtudtam, hogy barátja van, valami Albeiro, ez szíven ütött s így már biztos voltam benne, hogy nem járna velem. Ekkor jött a lehetőség, hogy csatlakozzak, egy kartellhez s én elfogadtam. Elmentem az országból és minden időmet s fájdalmamat a munkába a csajozásba és az élvezetek hajszolásába fektettem. Elnyomtam magamban minden kedves érzést és kőszívűvé váltam.

Most viszont, hogy itt vagyok és újból látom Őt, a jó mélyre elrejtett érzéseim újra felszínre kerültek és ezt nagyon nem akartam. Csak néztem Őt és nem hittem a szememnek, még gyönyörűbb lett, mint mikor utoljára láttam. Biztosra vettem, hogy ő nem látott meg, így hát visszafordultam Yesicahoz, aki megkérdezte kiket viszek magammal.

Miután a kiválasztott lányok beszálltak az autóba csábos mosollyal köszöntek és sorra kaptam a -Mizu, Titi?, Hogy vagy Titi?,  és a Hova megyünk ma Titi?-hez hasonló kérdéseket. Igazából nem is nagyon figyeltem a kérdésekre, egyetlen dolog járt a fejemben, Catalina az Én Catalinám. A sors fintora, hogy újra találkoztunk és hogy az érzéseim újra felszínre kerültek, hisz tudtam ő sose tudna egy hozzám hasonló embert szeretni.

-Ezzel a gondolattal hajtottunk el a térről, miközben én a sötétített ablakon bámultam kifelé és próbáltam rájönni mihez kezdjek most.