Egy új esély ( Cata y Titi fan fiction )

1. Fejezet : Váratlan meglepetés

  Columbia, Pereira 1995

 Péntek délután volt  és épp a barátnőimmel  mentem kifele az iskola kapuján. A három legjobb barátnőm ( Vanessa, Yesica és Paula) éppen azt firtatták mit is vegyenek fel ma délutánra.  Minden pénteken elszöktek az utolsó két óráról, valamilyen mondvacsinált indokkal csak azért hogy tökéletesen fessenek a férfiak előtt, akik minden héten a városba jöttek. Drága barátnőim minden héten eltűnnek ezekkel az alakokkal és csak vasárnap késő este jönnek vissza. A város nagy része úgy hiszi, hogy ők reklámokban szerepelnek, de vannak, akik átlátják a helyzetet és tudják az igazat, hogy ők bizony prostik.

A csajok engem is be akarnak venni ebbe a bizniszbe, de én nem akarom ezt tenni. Nem is tudnám elképzelni, hogy együttlegyek azért valakivel, hogy azért pénzt vagy bármi drága holmit kapjak, maximum akkor ha a családomat kellene megmentenem vagy megvédenem. Éppen Yesica háza felé tartunk,  --hogy a lányok kiválaszthassák miben is fogják ma várni a férfiakat, akik nem mellesleg az ország leghírhedtebb drogkereskedői és kartellvezetői--     amikor, egyszer csak Yesica ezt mondja nekem:  -Figyi Cata tudom, hogy már ezerszer elmondtad, hogy nem csatlakozol hozzánk, de ma tényleg el kellene jönnöd csak megnézni valamit- Egyből közölni akartam, hogy nem és amúgy is ezt már nagyon sokszor átbeszéltük, de közbevágott- na légyszi, nagyon fontos lenne. Néhány percnyi győzködés után beleegyeztek, hogy velük tartok. Egyrészt, mert a legjobb barátaim és Yesica azt mondta fontos, másrészt nagyon érdekelt, hogy mit kell olyan sürgősen megnéznem. Tehát ezzel a gondolattal érkeztünk meg a házhoz s el is kezdik a készülődést. Vanessa egy sárga ruhát választott szív alakú dekoltázzsal, Paula egy világos rózsaszínt csipkével, én pedig egy combközépig érő kék ruhát választottam.

Mire elindultunk a helyre ahol a találkozó lesz már eléggé izgatott voltam. Nagyon tudni akartam, hogy vajon mi/ki az, ami miatt nekem is kötelező volt eljönnöm. Körülbelül 5 percet kellett sétálnunk a térig ahol találkoznunk kellett. Pár pillanata múlva megpillantottam egy fekete BMW-t bekanyarodni az utcára.  -Cata állj egy kicsit hátrébb, mert te is meglepetés vagy annak a bizonyos valakinek, aki miatt ma ide kellett jönnöd velünk- mondta Yesica. Így is tettem de már tűkön ülve vártam vajon mi fog történni. A következő pillanatban Yesica odalépett az autóhoz, erre az ablak lehúzódott és ott volt Ő, Aurelio Jaramillo alias Titi, életem legnagyobb szerelme. Sajnos ez mindig plátói volt. Egy környéken nőttünk fel Titivel, mindig is odáig voltam érte, de ő soha sem vett észre. Egyik évben egyszer csak elhagyta a várost jobb élet reményében. Pletykálták, hogy valaki olyan miatt teszi akit szeret, de ezt senki sem erősítette meg.  Nagyon hiányoltam és így könyebb volt elfogadnom, hogy mi sose leszünk egy pár. Ez volt 3 éve mikor 15 voltam. Egyszerűen nem tudtam hinni a szememnek, ott volt Ő  s ennyi név után újra láthattam.  A szívem pont olyan heves vert, mint mikor ráébredtem jó pár éve, mennyire is szeretem Őt. Csak álltam ott a lányok mögött szép csendben és azon gondolkodtam, vajon mit csináljak most? Felismert egyáltalán?  Emlékszik-e rám?  

Sziasztok!  

Ha tetszett az első fejezet, kérlek írd meg a véleményed kommenten!  😊