千|ᐯ乇

2. Fejezet: A Bál

„𝐖𝐡𝐞𝐧 𝐭𝐡𝐞 𝐰𝐨𝐫𝐥𝐝 𝐛𝐞𝐜𝐨𝐦𝐞𝐬 𝐚 𝐟𝐚𝐧𝐭𝐚𝐬𝐲 𝐚𝐧𝐝 𝐲𝐨𝐮'𝐫𝐞 𝐦𝐨𝐫𝐞 𝐭𝐡𝐚𝐧 𝐲𝐨𝐮 𝐜𝐨𝐮𝐥𝐝 𝐞𝐯𝐞𝐫 𝐛𝐞”

A nap arany sárga sugarai lassan betöltötték a Brandet. A korán kelő diákok már az étkező hosszú asztalainál fogyasztották reggelijüket, a folyosókat egészséges zsibongás, és nevetés lármája töltötte be. A legtöbb tanulót természetesen az esti bál foglalkoztatta. Voltak, akik arról csevegtek, hogy ki hívta el őket, vagy milyen gyönyörű estélyi ruhát küldtek neki otthonról. Larry álmosan kóválygott az iskola labirintusra hasonlító folyosóin, unottan nézte a visongó lányokat és a hangosan nevető fiúkat. Keveset aludt az éjjel, de annál többet agyalt, érdekelte a küldetés, szívesen megmutatta volna mire képes a híres Larry Robin Whole. Gondolataiba merülve baktatott tovább, észre sem vette a vele szembe jövő két lányt, ők éppen a tantermeik felé igyekeztek. Virgina színes haja lazán omlott a vállára, ruhája igazán egyedi stílusáról árulkodott. Ezzel szemben Lisa mély vörös haját kócos kontyba fogta, egyszerű fehér ruhát viselt mely tökéletesen kiemelte vékony alakját. Miután már csak a rend kedvéért is lementek a ma délelőtti órák mindenki visszavonult. A lányok is épp a szobájukba tartottak mikor egy szürkés kékes hajú fiú szólította meg őket:

– Ne haragudjatok, csak most járok itt először, esetleg útba tudnátok igazítani?

- Természetesen – szólalt meg először Lisa – Hová szeretnél menni? – érdeklődött kedvesen.

Virginia nem bírta tovább és kirobbant belőle a nevetés. Lassan fél perce várták, hogy a lány végre lenyugodjon, de akárhányszor vörös barátnőjére nézett újabb nevetés hullám tört rá. Lis végül megelégelte a várakozást elővette a kulacsát a kis táskájából és nyakon öntötte a még mindig vihogó barátnőjét. Rigi felvisított ijedtében. Rá nézett a szerencsétlenül álldogáló fiúra és kicsit elkomolyodott. – Tudod soha életemben nem hallottam, hogy az én drága barátnőm ilyen kedvesen szóljon bárkihez is, nem is tudtam, hogy normális – készült kitörni belőle újra a nevetés, de elkapta Lisa szúrós tekintetét – akarom mondani én Virginia, vagyok, de ha lennél olyan szíves és Riginek hívnál, azt megköszönném.

– Én pedig Lisa, kérlek ne is figyelj erre a lüke lányra, szóval miben tudunk segíteni?

– Hát jó lenne, ha elkísérnétek a vezetők lakrészéhez. Amúgy Samuel Adam Erop vagyok, de nektek csak Sam – kacsintott.

– Mi az, hogy lüke lány – mormogta még halkan Rigi.

Beletörődve indult el barátnője és a nem rég megismert fiú mögött. Virginia szitkozódva próbálta megszárítani valahogy elázott öltözékét, ami nem volt egyszerű feladat. Fekete kicsit bő, sárkány mintás pulcsit viselt, amiből pont kilátszott már-már kórósan vékony hasa, lábait egy piros, fekete kockákkal díszített csőnadrágba bújtatta.

– Fuuh Lisa Karen Jones remélem nagyon félsz a bosszúmtól.

– Drága Rigi te és a 140 centid tényleg nagyon rémisztő – grimaszolt az említett lány –, de nem ártana kicsit sietnünk, ugyanis van körülbelül kettő óránk a bál kezdetéig.

– Nem is 140 centi vagyok – ragadta meg egyből a lényeget

– Amúgy ti mindig ilyenek vagytok, vagy a rossz hatással van rátok a jelenlétem? – kérdezte vigyorogva Sam.

– Rosszabbak – villantott ördögi mosolyt Virginia.

Az út további része csendesen telt, mindenki a gondolataiba mélyedve baktatott tovább. az iskola folyosói egyenesen kihaltnak hatottak, szinte mindenki a szobájában készülődött az estére.