Frore

1. Végzünk velük egytől-egyig

El tudsz képzelni egy világot zsarnokok nélkül? Egy világot, amit mitikus lények irányítanak és ahol nincs többé szenvedés sem igazságtalanság? Egy világot kegyetlenség, éhezés és szegénység nélkül? Egy világot vallási különbségek nélkül? Egy világot, amit körbe leng a mágia? Ez a világ ugyanis létezik. Pontosan ez lett annak a világnak a sorsa, amit te még úgy ismersz, ahogy a változások előtt volt. Gondolom azt pedig nem kell bemutatnom milyen, hisz te is nagyon jól ismered milyen a világ manapság. De most nem azért vagyok itt, hogy egy romlott világról beszéljek, írtak már arról elég könyvet. Szóval ugorjunk egy kicsit előre az időben, Maia Carson korszakába, ahol minden teljesen más!
Maia Carson egy teljesen hétköznapi lány volt, azzal az egyetlen, aprócska különbséggel, hogy ő arról a világról, amiben te élsz csakis a történelemkönyvekből tanult. Vagy éppen a felnőttek meséltek róla neki, mint holmi mendemondát. Ó, hány rémtörténet keringett odakint a régi világról és annak zsarnokairól! Generációk adták szájról szájra a legendájukat és senki sem tudta túlságosan eltúlozni a dolgokat, hiszen annál nagyobb badarságokat nem tudtak kitalálni, mint ami valójában is megtörtént. Az öregemberek is sokszor rótták meg a csenevész fiatalokat a régi világra hivatkozva.
- Vigyázz gyermekem, - mondták mindig - még a végén zsarnok válik belőled!
De persze ilyenre azóta egyszer sem került sor. Az emberekből elpárolgott a kegyetlenkedés vágya. Meg voltak elégedve a békével.
Egyszóval Maia Carson már egy más nézetekkel és gondolkodással teli korszakban nőtt fel és élt boldogan. Nem tapasztalta azt a bőrén, amit te és a téged körülvevők. Az egy más világ volt. Egy jobb világ. Maia időszámításával nézve, évszázadokkal ezelőtt ugyanis, a harmadik világháború idején a varázserővel rendelkező, hatalmas lények megunták az öntörvényű és zsugori világvezetők uralkodását. Összefogtak és leszámoltak velük, egytől-egyig. Azonban nem csak a varázslények megjelenése tette egyedül eltérővé ezt a világháborút a másik kettőtől. Lényegében nem a varázslat volt a legmegdöbbentőbb eleme a harcnak. Hogy még különösebbet mondjak, nem is ők, a varázslények voltak azok, akik a háborút kezdték, sokkal inkább az elnyomásban elő emberek.
Minden szép és jó volt, egészen addig amíg a világvezetők olyan elfogadhatatlan dolgokat nem tettek sorra egymás után, amiket még a támogatóik sem tudtak jóindulatnak magyarázni. Egyre több és egyre magasabb adókat szedtek be, majd fittyet hányva a demokráciára, önkényesen változtattak a szavazási feltételeken és még a szavazatokat is hamisították, csak hogy egy párat említsek a vérlázító tevékenységeik közül. Persze a támogatók először mellettük maradtak. Miért is fordultak volna ellenük ilyen fantasztikus propaganda szövegek mellett? Azt mondták, az adókat jó célra használják fel: utakat és korházakat építenek, zöldellő parkokat hoznak létre a felmelegedés megállítására. Gondolhatjátok ebből mennyi volt igaz. A vezetők pontosan olyan mértékben gazdagodtak, mint ahogyan az életkörülmények romlottak a többi hétköznapi ember számára. Nem is nagyon volt meglepő, hogy lassan mindenki elpártolt mellőlük és ellenük fordult. Csak egy nagyon vékonyka réteg maradt, aminek tagjai harcba szálltak volna a több milliárd emberrel, hogy a nagyhatalmú vezetőket védjék. Ez volt az Elit. Legtöbbjük nem is azért maradt, mert hittek volna a vezetők igazságosságában. Ó, nem. Már senki sem hitt a hazugságoknak. A pénz hangjának annál inkább. Az Elit közül mindannyian a leganyagiasabbak közé tartoztak egytől-egyig, és természetükhöz hűen a felkínált pénz és saját jólétük többet jelentett nekik, mint a többi ember biztonsága és egyenlőnek tekintése. A probléma csupán az volt ezekkel a pénzéhes Elitesekkel, hogy rengeteg olyan ember maradt közöttük, a vezetők oldalán, akik értettek a legembertelenebb fegyverek használatához és gyártásához. Úgy érzem nem kell elmagyaráznom, hogy ez mihez is vezetett pontosan.
De az emberek is elkezdtek munkálkodni. Amíg a vezetők pénzeszsákjaikat rázva toborozták magukhoz a zseniket, a többi ember egységet alkotott és közös erővel eltöröltek mindenféle országhatárt és a bőrszín vagy a nemzetiség szerinti megkülönböztetést. Összetartásukat úgy is kimutatták, hogy egyszerűen csak Népként kezdték el magukat hívni. És a Nép nem tágított. Még azután is kitartóan, foggal és körömmel harcoltak az igazukért, mikor már majdnem a fél emberiség elpusztult. Joggal mondhatjuk, hogy a saját vérükkel és verítékükkel próbálták kivívni a szabadságukat. A hatalmas emberveszteség és a törhetetlen harciszellem azonban nem változtatott a vezetők véleményén és az elnyomáson. Teljesen egyértelmű volt, hogy a Nép minden erőbedobásuk és taktikai ötletelésük ellenére is veszteni fog, és nem azért, mert a vezetők túlerőben lettek volna. Igaz, a számok a Nép oldalán álltak, a tudósok, valamint a főbb tábornokok nagyja és a technológia viszont nem. Ezek nélkül pedig képtelenség egy háborút megnyerni. A csatában bevetett fegyverek működéséről és előállításáról még a mai napig nincs tudomásuk az embereknek, mivel a varázslények félnek, hogy valaki újrakreálná őket és bevetné a többiek ellen. A kihallgatási módszereket pedig jobb, ha meg sem említjük. Ez is épp elég bizonyíték arra, hogy a vezetők nem sajnáltak sem pénzt, sem energiát arra, hogy megöljék, akik ellenük szegült. Egészen komoly értelembe vették a jakobinusoktól kölcsönzött „Ha nem mellettünk, akkor ellenünk" mottójukat.