Blood, Sweat and Tears

Borzasztó érzés kerített hatalmába-valaki figyel. Egész testemben remegtem. Szívem egyre gyorsabban vert, leizzadt a tenyerem, és kiszáradt a szám. 'Menekülj!'- súgta a belsõ hangom, amire mindig hallgattam. Remegõ lábakkal felálltam a hintából, és félõ volt, hogy összeesem. Alapjáraton sem bírtam az ilyen helyzeteket, ezért kerültem mindig a sötétséget, az ijesztõ képeket, az ijesztõ filmeket, és minden olyan dolgot, ami elé még pluszba oda lehetett rakni, hogy ijesztõ... bár ez nem teljesen sikerült, mivel Soobin, imádja az ilyen dolgokat, és sajnos nemegyszer rángatott el a moziba efféle dolgokat megnézni. Azt viszont már megtanulta, hogy az én kezembe soha ne adja a popcornt, mert ha hirtelen beugrik valami a képernyõbe, rögtön az összes a földön landol. Most akaratlanul is abba a horrorfilmbe képzeltem magam, amit pont tegnap láttunk. A címére már nem emlékszem, de az volt benne, hogy a fõszereplõ folyamatosan suttogást hallott mindenfelõl, és végül a sötétbõl elõbukkant a legnagyobb rémálma... nos már nem tudom mi, mert rögtön bebújtam a székek alá. De talán jobb is így...
Az ábrándozásomból egy hideg fuvallat zökkentett ki, ami végigkúszott az egész játszóteren, meglendítve a hintákat, amik így maguktól kezdtek el mozogni. Szememet leszegeztem a földte, és mostmár nem remegtem, hanem valósággal megdermedtem. Visszatartottam a lélegzetem, bár ez semmit sem használt. És ekkor meghallottam, hogy valaki nevet. 'Ne nézz fel! Menekülj'-kiáltozott a belsõm, de nem használt. Felpillantottam, és megláttam egy vörös szempárt, és egy fényesen ragyogó, de vérfagyasztó mosolyt.