Hontalanok

,,Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.
Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.''

Na, itt a levélregény túlcsorduló romantikával, és szentimentalizmussal, amihez nagyon nem vagyok szokva. Mindezt a nagy háborúban. Nagyon sokáig gondolkoztam, hogy legyen a fejezetek elosztása, de végül arra jutottam, hogy évszakonként publikálom, tehát aránytalanok lesznek a fejezetek minden bizonnyal egymáshoz. Ezért is kérem az elnézést, hogy nem tudok mondani egy egzakt időrendet a publikálásnak, ígérem azért próbálom rávenni magamat, hogy ne kelljen annyit várakozni. Félévzáróig szeretném befejezni azért, a miheztartás végett. Próbálom nem túl csöpögősre, meg vontatottra csinálni, ígérem, csak első próbára lehet nem sikerül betartanom. Ha meg bármi történelmi eseményt/dolgot hibásan írtam bele, szíves elnézést, és kérlek javítsatok ki, tényleg próbálkozok azért mindent helyesen írni.

Zsombor x Giorgio