Nuhuh

Sziasztok, miújság, hogy vagytok mostanában?

Nem tudom elhinni, hogy még mindig produkál lájkokat a creepypastas könyvem 

uramisten, az erzes ami akkor tör rám, amikor megnezem a több ezer likeos creepypasta könyvem, amit 12-13 évesen írtam 

dikk a hannibál fan
          jó ízlés

Egy kicsit visszajövök 

Egy kicsit eltünök

Köszönöm szépen mindenkinek a követés és a friss (meg amúgy régieket is) kommenteket, nem szoktam mondani, meg ilyenek, de amúgy ekcsöli nagyon-nagyon jól esik a támogatás ✌️

Szóval, elkezdtem végre írni az első fejezetét annak a könyvnek amit már talán évek óta "írok". De aztán rájöttem hogy úgy fos ahogy van. Szóval, most kezdhetem előrlől. Jee

Nem tudom hogy van egyátalán bárki is aki olvassa ezeket a kis cucclikat itt (mondjuk, nem lepődnék meg, ha kiderülne mindet privátba raktam ki, de sajna akkor sem ha nyilvános), nem is értem most is miért írom ezt, de félkettő múlt és nem nagyon akad más elfoglaltságom. Vagyis de, könyvet (szerűséget) kéne írnom, mert végülis ezért vagyok fent wattpadon, de nem igazán megy. Szerintem nem nekem való az író pálya. 
          A művész pálya sem, de máshoz meg nem értek, vagy csak hülye vagyok. És a körülöttem lévők belenyugodnak abba, hogy "művész a gyerek, nagyon érzéki, ezért ül mindig a szobájában, mert éppen verseket ír, festményeet készít, vagy alkotásokat elemez. Nem pedig csak döglik. Nem azért rossz matekból, meg a többi tantárgyból mert lusta, hanem mert művész. Mi ezt nem érthetjük." Megrögzötten ragaszkodnak ahhoz, hogy jó vagyok abban amit szeretek.
          Ez egyetlen művészi forrásom, az egyetlen dolog amit értek a tehetetlenség és a lustaság. Nagyon érzéki.
          Plussz, visszatérve az írásra, én nem tudok úgy leírni valamit, hogy az szép legyen. Nem vagyok jó fogalmazásban, nem is jönnek úgy az ötleteim ahogy az elvárható lenne. 
          Ezt az egészet is csak azért kezdtem, hogy azt hihessem, Én egy meg nem értett lélek vagyok, és a nem az én hibám, hogy ebben a csúnya rossz világban nem tudok érvényesülni.
          Eksöli jó érzés névtelenül leírni ezeket.  
          Most mondhatnám, nem akarok itt sajnálkozni, de pont azt akarok. Ehhez is értek. Jee, nem baj, ó, jó lesz majd nekem a pénztáros munka. Ja, huppsz, nem bírok normálisan beszélni idegenekkel. De a matek nem gond, a cba-ban kiírja gép mennyit kell visszadni.

Megtörtént.
          ------------------
          Uramisten, a magyar és a matek még együtt sem fogja karcolni az 50 pontot.. 
          Szerintem mikor a két teszt között szünetben felálltam kidobni valami szemetet a mozgásom inkább volt egy robotá mint egy emberé. Az egészet végig remegtem, néha még a fogam is összekoccant, és végeredményül... Igazából tök feleslegesn izgultam, tudhattam volna, hogy hülye vagyok ._.
          Na, mindegy, nem sajnáltatom itt magam.
          Azoknak, akik ma velem együtt írták e gyönyörű szombat délelőtti napon a központi felvételit, nektek hogy sikerült? Remélem jobban mint nekem