Fenyőke🌲

Sziasztok!
          Elkezdtem felújítani a Dormunk Titkai c. könyvemet, nem tudom, hogy zaklatott-e titeket a Wattpad értesítésekkel, ha igen, akkor ezért volt, elnézést mindenkitől!
          Nézzétek meg, nosztalgiázzatok, illetve kíváncsi vagyok, hogy tetszik-e nektek ez az új vagy hagyjam-e így.
          Ma kb. a hatodik részig jutok, azért jelezzetek nekem valahogy majd ezzel kapcsolatban!
          Előre is köszönöm!
          Fenyőke

remélem a szünet alatt jók voltatok és laktózmentesek! <33
          Qian

- Hiszel te valamiben az áruláson kívül? - kiabált rám, mire a lehető legnyugodtabb tekintetemet próbáltam felvenni és ránézni.
          - Nem - rántottam meg a vállam. - Azok akiket szeretsz elárulnak. Akikben a legjobban bízol meghalnak és egy üres porhüvely marad utánuk, akiket nem is ismersz - fordítottam el a fejemet. - Akik egykor a támaszt jelentették azokká váltak akik miatt ki kell sírnod magad egy vállon. Valaki másén, aki egy napon újra elárul - befejezve mondatomat, hangos sóhajtás kíséretében megszólalt.
          - Mi a terved? Belőled is egy üres porhüvely lesz, aki sosem fog újra bízni? Hiszen próbálkoznak! - a hangja kétségbeesett volt.
          - Azt gondolod, hogy néhány szép szóval vásárolhatnak megbocsátást? - fakadtam ki. - Hol voltak amikor a legnagyobb szükségem volt rájuk? Eltűntek! Amíg nem volt kockázatos mellettem állni addig tökéletes voltam, de most, hogy próbatétel elé kellett állniuk, inkább visszalépnek, mint megpróbálják?
          - Igen - válaszolt.
          - És miért? - sírtam.
          - Mert sosem tapasztalták meg, hogy milyen kibaszottul magányosnak lenni a bajban
          
          

-Best friends?
          -FOREVER!
          -Yeaaah!
          
          I feel it coming out my throat.
          Guess I better wash my mouth out with soap.

- asszem, hogy fáj - rántottam vállat.
          - mi is történt veled pontosan? - sóhajtott, majd rám nézett. Igazán meglepődtem rajta, hogy felmászott mellém a tetőre, plusz egy picit kínos, mert fogalmam sincs mióta várhat arra, hogy bekapcsolódjon a magammal folytatott beszédembe. Nagyon remélem, hogy nem hallott semmi olyat, amit egyáltalán nem vagy nem most akarok vele közölni. Zavaromat leplezve mélyet sóhajtottam, pont úgy, mintha tudtam volna, hogy egy háznak a tetején álldogál mellettem és lazán válaszoltam neki.
          - elvesztettem valakit - mondtam.
          - meghalt valakid? - kérdezte.
          - nem. csak egy olyan ember távozott az életemből,  aki szinte a részem volt. kitépte belőlem a darabját és várok, hogy beforrjon a sebem.  ameddig várok, egy végeláthatatlan harcot vívok belül. megérdemeltem? biztos, hogy ennek így kellett történnie? hagynom kéne? viszont a legfontosabb; miért nem ugrottam le erről a tetőről? Megtehettem volna, hiszen nem félek én már semmitől. Mi tartott vissza?
          - a túlélési ösztönöd. Mert tudod jól, hogy ennek így kellett történnie. És tudod, hogyha visszajön, visszajön, ha nem, nem. Ennyi.
          
          

- hiszel te a szerelemben? hiszel te egyáltalán bármiben is? - néztem bele szemeibe, miközben ráültem egy padra.
           
          - nem, nem hiszek benne - válaszolta. - van valaki, akit egykor nagyon szerettem, de amikor véget ért a fellángolásom, már semmiben sem hittem, ami vele kapcsolatos - igazán meglepett a válasza, de húzni akartam az agyát, szóval újabb kérdés hagyta el ajkaimat.
          
          - igazán? annyira megbántott volna, hogy nem tudsz többet szeretni? akkor ez az indok, amiért mindenhol csak szíveket törsz darabokra? - húztam fel a szemöldököm, mire felvette csibészes mosolyát és közelíteni kezdett felém.
          
          - így van, de mielőtt sajnálni kezdenéd őket -
          itt nyelt egyet és fülemhez hajolt, majd elkezdett suttogni - előtte mindannyian a mennybe kerülnek - hajolt el tőlem, majd végigvezette szempárját a testemen és érdeklődve nézte az eufóriából való kitörésemet.
          
          szemforgatva szálltam le a padról és ezt válaszoltam neki:
          - én az olyan kapcsolatokat preferálom, amik a pokolból indulnak és a mennyben fejeződnek be - válaszom elégedett hümmögésre kényszerítette, majd lépéseket kezdett felém tenni. 
          
          én addig lépkedtem hátrafele, amíg a fal meg nem akadályozott menekülésemben.
          - hidd el - tolta közelebb az arcát hozzám. - a mi kapcsolatunk a pokol alól indult, de mit gondolsz? szintet lépjünk? - kérdezte, majd ajkaimra tapadt.
          
          
          ~ Love You So Bad ~ 
          
          

“mióta apa meghalt, sosem ültem autóban, mindig féltem, hogy a 15 évvel ezelőtti dolgok megismétlődnek, hogy egyszer én is elmegyek
          munkába, majd 1 órával később letakarnak egy fehér anyaggal és közlik a családommal, hogy sajnáljuk, nem élte túl. Amikor megismertelek téged, minden megváltozott, talán csillapodott a félelmem és talán bízom benned. Annyira bízom benned, hogy leteszem a jogsit. Száguldozunk együtt az utakon?”
          ~A lány, aki retteg az autóktól
          
          “mióta létezem, sosem találkoztam olyannal, aki félne az autóktól. Megismerve a történetedet, sajnáltalak és azt hittem, hogy folyton rettegni fogsz ezektől a szekerektől, de a felkeltetted az érdeklődésemet és megtartottál. A száguldásról szóló életemet Te tetted élhetőbbé és boldogabbá.
          Száguldozunk együtt az utakon?”
          ~A srác, fekete Ssangyonggal
          
          ~Qian-A srác fekete Ssangyonggal
          
          
          

Sziasztok Sacik! 
          
          Kész álltok egy közös kollabra? 
          Tudjátok, hogy mi az a Moonchild&Qian? Ez a kifejezés a mi nevünk! Izgatott lettél?
          Egy rendkívül tehetséges csajszival kezdünk el egy BTS ff.-t, ha kíváncsiak vagytok rá, hogy hogyan készítjük el ezt a könyvet, akkor tartsatok velünk!
          @MoonchildandQian 
          
           : Tudtad, hogy a Saci, az a Sakura rövidítése? A Sakurák gyönyörűek, erősek és mindenki csodálja őket. Pont úgy, mint titeket!
          
          Puszi a nózidra:
          Qian
          
          

sziasztok Sacik! <3
          itt vagytok még? :((