@Chrisstixx
Helyzetjelentés: dolgozom a Galambon, nem felejtettem el! Viszont nagyon sok a munka vele, én meg piszkosul elszoktam az írástól, na meg jóval kevesebb időm is jut rá, mint pár évvel ezelőtt, úgyhogy előbb befejezem, és csak utána publikálom, hogy ne legyenek hónapokig tartó szünetek a fejezetek között.
Köszönöm az eddig kapott kedves szavakat, nagyon jólesett (és meglepett), hogy még mindig vannak, akiket érdekel a sztori <3
A Galamb és a farkas volt az első saját karakteres történetem (és az egyetlen amit be is tudtam fejezni), emiatt borzasztóan közel áll a szívemhez, minden hibájával együtt. Kora reggel egy kávé mellett nosztalgikus hangulatba kerültem, úgyhogy elővettem a legutolsó verziót, és ahogy olvastam, hirtelen úgy igazán megütött, mennyire szeretem Lénát, hogy mennyire élveztem írni őt és a történetét, hogy mennyire szerettétek ti is... Huuu, azt hiszem, nagyon érik már a visszatérésem
@Chrisstixx hogy mennyire jó érzés volt az értesítéseim között látni a neved ennyi idő után!<3
Krisztiiiiiii, hova lett a BIOMY? :(((((((((
@HJGabriella dolgozom az átírásán. eredetileg nem akartam hozzányúlni a már kész fejezetekhez, de amikor újraolvastam, nem voltam túlzottan elégedett az eddigi cselekménnyel. elcsesztem egy csomó mindent :''D deee nemsokára visszatöltögetem
„Jude az a csomó, ami az űrhajóhoz köti. Elég laza ahhoz, hogy hagyja őt lebegni az ürességben, de elég erős ahhoz, hogy megakadályozza, hogy elvesszen az univerzumban."
annyira hiányzik Holden és Jude
4.2 Holden fejezete már elérhető. Avagy; kötődési élménynek számít, ha együtt fagyok halálra valakivel?
Alcím: kvantumfizika, meleg cowboyok és generációs traumák.
https://www.wattpad.com/1320895298-blame-it-on-my-youth-4-2-holden
Jó szórakozást! ♥️
Ma este végre valahára hozom az új fejezetet (vagyis az előző folytatását) a BIOMY-hoz.
Rengeteg átíráson esett át, valahogy nem sikerült ráéreznem, egy ponton rá is görcsöltem, hogy nem jó, nem megy, miért nem megy, gyorsan be kell fejeznem, de nem tudok írni éssatöbbi... ezért is késett ennyit. Ám a napokban valami csoda folytán sikerült újra elkapnom a fonalat, így ezúttal is elég hosszú, 10ezer szó fölöttire sikerült. Nekem egyébként az egyik személyes kedvencem lett, rengeteg imádom-pillanat van benne, és még saját magamat is sikerült párszor megnevettetnem Jude és Holden beszélgetéseivel. Addig is, ha valakinek van kedve, felfrissítheti az emlékezetét az előző fejezettel kapcsolatban.
Legyetek jók, nemsokára jelentkezem <3
@Chrisstixx a mindenit, milyen régen jártam már a fiúk felé! Fel kell majd frissítenem az emlékeimet.<3
Hali!
Elfelejtettem bejelenteni, hogy a Galamb draftba került, és ez a verziója már nem is fog visszakerülni. Bár az évek alatt több átíráson is átesett, velem együtt fejlődött, valahogy sosem tudtam teljesen elégedett lenni az összképpel… egy ideje gyűjtögetem a hibákat (néhány példa: Léna és az anyja kapcsolata úgy érzem bőven nem lett eléggé kifejtve, így a megbocsátás elsietett volt. Léna elvileg pszichológushoz járt, gyógyszereket is szedett, de a történet folyamán ezekből semmi nem mutatkozott meg a viselkedésében/gondolkodásában – a második kötetet leszámítva. Simon alapvetően egy gyenge jellem, aki nem képes felelősséget vállalni és előszeretettel okoskodik. Léna egyetlen célja a szerelmi szál beteljesedése, mással nem is igen foglalkozik, amit baromira szégyellek, mert pont ezt szoktam utáni olvasás közben. Túl kevés Csapóné jelenet, nem is értem, hogy képzeltem, ez elfogadhatatlan!! De tudnám még sorolni…), amik talán nem olyan szembetűnőek, ha a teljes sztorit nézzük, de engem zavarnak, és mivel fontos számomra ez a történet, nem szeretném így hagyni. Tehát a lényeg a lényeg, hogy a Galamb és Farkas teljeskörű átdolgozást fog kapni egy kötetben, ami érinteni fogja mind a cselekményt, mind a karaktereket (főleg Simont, és bevallom, nekem már most jobban bejön az új verziója, pedig még nagyon tervező fázisban vagyok). A régi jelenetek közül talán pár kedvencet át tudok majd emelni, de a terv egy új történet, új stílussal – hiszen rengeteget változtam már, aki olvassa a BIOMY-t észre is vehette –, új mellékszállakkal, és bár a főkonfliktus marad, kiegészül pár izgalmas kis mellékkel is. Ez egy nagy projekt lesz, így nem tudom, mikor készül el, de úgyis jelentkezek infókkal időről-időre.
Vigyázzatok magatokra! <3
@Chrisstixx Ezer éve nem léptem be wattpadre, erre ez a hír fogad. :D Szerettem az előző verziót is, sokat emlegetem beszélgetésekben, de teljesen megértem, hogy azóta változtál, fejlődtél és javítanád. Ígéretesek a változtatások, amiket tervezel. Drukkolok hozzá, és várom az infókat, részeket! ^^ Kíváncsi leszek az "új" Simonra, és hát Csapónéból sosem elég! XD :D
Hali!
Felkerült a negyedik fejezet első fele, ami az eddig leghosszabb, 10 ezer szó. Újra visszatérünk Holden szemszögéhez, többek között elkísérjük dr. Colemanhez a terápiájára, és egy kollégiumi buliba is, ahol ismét találkozhatunk Jude-dal.
Jó szórakozást! <3
https://www.wattpad.com/1276544329-blame-it-on-my-youth-4-1-holden
Hali!
Általában nem szoktam ilyesmiket figyelni, de a 300 egy szép szám, úgyhogy köszönöm szépen, hogy ennyien itt vagytok! <3 – páran ki fognak ezután követni, de nem baj.
Egy kis helyzetjelentés: ha minden jól megy, a héten hozom a BIOMY negyedik fejezetét. Nagyon szerettem írni, többek között Dr. Máté Gábor A Sóvárgás Démona című könyve baromi nagy segítség volt a kutatómunkában (érdekes, abszolút befogadható szöveg, csak ajánlani tudom annak, akit érdekel a drogfüggőség orvosi szemmel), sokat tanultam Holden karakteréről, egyre jobban megnyílik nekem, Jude meg továbbra is a best boy. Kellett néhány nagyobb változást eszközölnöm, mert időközben rájöttem, hogy mégsem szeretném megölni Arthurt. Túl fontos a karakterek számára, én is megkedveltem, ti is, akik olvassátok, a cselekményt az ő halála nélkül is be tudom indítani, plusz még logikusabb is. Úgyhogy doki továbbra is marad, még ha egy csomó jó jelenetet kukáznom is kellett ezért. De hát no, nem mehet el úgy, hogy nem látta felépülni az unokaöccsét, hallgatta meg Jude történetét, és nézte végig, ahogy Saw megnyílik mások előtt.
Vigyázzatok magatokra, remélem, jól vagytok!
@Chrisstixx nem akarok ömlengeni... de természetesen megteszem lol. Annyira jó, hogy így utána nézel a dolgoknak, ettől ennyife kurva jó az egész. Az, hogy Arthur nem hal meg kifejezetten boldoggá tesz, várom nagyon az új fejezetet <3
@_biborszin_ Köszönöm szépen! <33 Nagyon drága vagy, de ez alapvető dolog, hogy utána nézek, mert különben könnyű rosszul ábrázolni a dolgokat, azt meg nem akarom. Örülök, hogy örülsz neki, ő nagyon fontos figura a srácok életében, nagy törés lett volna nekik a halála, szóval jobb így, ha marad. Ó, jaj, te, édes vagy nagyon, hihetetlenül jólesik, hogy szereted a sztorit, és hogy mindig támogatsz, nagyon-nagyon imádlak! <33
Egy ideje tartozom már ezzel, azt hiszem: A Galamb szünetre ment hónapokkal ezelőtt, és valószínűleg nagyon sokáig ott is marad.
Szakadék húzódik köztem meg a történet között, és nem tudom áthidalni. Már nem okoz örömet, ha valaki olvasni kezdi, nem vált ki belőlem semmit, ha kommentet kapok rá vagy a novellákra – ami rohadtul elkeserítő, mert előtte madarat lehetett volna velem fogatni, most meg... semmi. Néha válaszolni se esik jól, néha legszívesebben letörölném az egészet, hogy senki se olvashassa (szerencsére mostanság nem érkezik hozzá értesítés, úgyhogy legalább emiatt nincs akkora bűntudatom).
Mindig fontos lesz számomra a Galamb, nagyon szeretem a karaktereket, sokat köszönhetek nekik, rengeteget tanított az írásuk, de jelenleg nem tudom folytatni. Ez a kiégett állapot nem múlik. Hiába próbálkoztam rengetegszer az elmúlt időkben, már nem tudok belehelyezkedni Léna fejébe, a hangulatba, a stílusba. Bár ez azt hiszem sejthető abból, hogy míg az első kötetet egy éven belül befejeztem, a másodikhoz ritkán, sok szünettel érkezett csak új fejezet. Ennek a legfőbb oka, hogy már az elején éreztem, hogy ezt nem kellett volna folytatni, szuper lezárása volt, csak közben volt rajtam egy láthatatlan nyomás, hogy meg kell adnom nekik a boldog befejezést. Őszintén? Azóta is bánom, hogy nem hallgattam magamra.
Szóval: Egy napon be lesz fejezve, ha a fene fenét eszik, akkor is, de az nem mostanában lesz. Talán, amikor a Blame it on my youth végére értem, újra belevágok, friss szemmel, fejjel átdolgozom az egészet, vagy szimplán csak lezárom.
Addig is őszintén sajnálom, ha ezzel bárkinek csalódást okoztam, nyugodtan küldjetek el a francba haha. Ha pedig jó sztorikat szeretnétek, csekkoljátok a listáimat, olvassatok sokat, legyetek jók és nagyon vigyázzatok magatokra! <3
(Egyébként nem halok meg, mostanában tök aktív vagyok itt, és bármikor megtaláltok a másik történetemnél, ha szeretnétek egy életre traumatizálni magatokat)
@blackrose0316 Ohh, nagyon sajnálom, hogy így érzel :( hidd el, szuper történet, amit sokan szeretünk, és értékes. De ha nem vagy vele megelégedve, dolgozd át valamikor a saját lelkibékéd érdekében <3 (a Galambot 2 év alatt háromszor írtam át, és még minimum egyszer át tudnám). Köszönöm szépen, hogy mindezt leírtad, nagyon jólesik! Millió puszi :*
@Chrisstixx bár csak pár fejezetet olvastam belőle, mégis őszintén írhatom, hogy a wp egyik legjobb története.❤️ Mindezek mellett megértelek és örülök, hogy egyszer majd folytatni fogod! Ismerős érzés, amikor így eltávolodsz a regénytől, ebben szenvedek én is a Ziccerekkel, legszívesebben én is törölném, mert főleg az eleje egy nagy kaki, de az tartja bennem a lelket, hogy igenis valakiknek tetszik, és márpedig ha legalább egy embernek tetszik, akkor fent kell hagynom. Imádom a stílusod, hogy mennyi munkád van egy-egy fejezetben, röviden összefoglalva pedig egy csodálatos, üde színfoltja vagy a Wattpad világának! Legyen csodálatos napod! ❤️
@LonnieDrayman örülök, hogy szeretted, igyekszem visszatérni hozzá, amint úgy érzem, újra rá tudok hangolódni. Sajnos én is attól félek, hogy megutálom, ha most kényszerítem magam a folytatásra. Annyira sokat változott a stílusom is, hogy már nem is lenne ugyanaz:/ Köszönöm szépen, nagyon hálás vagyok, hogy mindezt leirtad! <3