Szép (koronás; na jó nem xd) reggelt kívánok mindenkinek!
Kedves olvasóim, követőim, remélem ez a kis poszt jó erőben és egészségben talál mindenkit. Mi a helyzet felétek? A távoktatás működik?
Rég voltam aktív, a történet talán egy éve frissült ténylegesen új fejezettel, azonban a bétázások továbbra is folynak, és így, hogy a négy fal közé szorultam (többedmagammal) nyilván nekem is több időm lesz írásra.
Nos, nem tudom, ezt mennyien fogják elolvasni, hány emberhez jut el, de azért megpróbálom. Budapestre - mint szerintem más városkára is - ráült a pánik lidérce, az emberek őrültek módjára vásárolnak, tegnap majdnem fél órát álltam sorba, pedig csak egy kiló kenyeret akartam venni. A boltok polcai üresek, rengeteg ember maradt munka nélkül, az utakon is érezhetően kevesebb autó fordul meg, a Szél Kálmán téren pedig már katonai járművek állomásoznak.
Kérem szépen, nem a magától a vírustól fogunk megförmedni, hanem ettől az elképesztő helyzettől, ami előállt mind a gazdaságba, mint a szociális életbe. Mire jó az, hogy bevásárolsz ötven kg húst? A gyárak nem fognak leállni, és ha éhen veszünk a karantén alatt, na az amiatt lesz, mert a sok bepánikolt ember egy bedoppingolt nyulat meghazudtoló sebességgel vásárolta fel a fél tesco áruházat. És nem, nem azt mondom, hogy nem kell komolyan venni. Mert de, igen, járvány van, be kell tartani az előírásokat; maradjál a popsidon és takaríts, fertőtleníts, de úgy köszönjél a szomszédnak, hogy a képébe tüsszögöd "Pszia Pista"
Írjátok meg, felétek mi a helyzet, vagy akár Ti hogy viselitek ezt az egészet...
Nos, mint mondtam, az iskolák bezártak, mint a legtöbb szórakozóhely, üzlet, étterem stb, ezért az emberek napi rutinja is megváltozik. Lehet, az első pár napba nagyon jól eső érzés otthon lenni, de aztán el kezd kissé diszkomfort érzete lenni az embernek. És ez teljesen normális (mielőtt valaki ezen is elkezdene pánikolni) mivel egy igen éles váltással alakultak át a mindennapok.