Sziasztok!
Újabb részletet hoztam nektek a "Halálom bosszúja" című regényemből, amiben Ticiánt, egy erős dualitással rendelkező, kontroverzális karaktert ismerhetitek meg.
"– Ticián! – Angelika a beszédhangjánál kicsit hangosabban szólalt meg, pár pillanattal később pedig már hallottam is a padló nyikorgását, ahogy valaki közeledett.
– Igen, úrnőm? – Az egyik boltív alatt egy magas, öltönyös férfi jelent meg, egyik kezében egy üresnek tűnő felmosó vödröt tartott, másikban pedig magát a mopot.
Minél tovább néztem a rövidre vágott, hátrazselézett, rozsdavörös tincseket, a fiatal, maximum huszonhárom évesnek tűnő arcot, és még párszor kimondtam magamban a hallott nevet, kezdett derengeni valami. Tavaly év elején hallottam innen-onnan pletykákat, hogy az egyik harmadéves festő egy buli után eltűnt, és senki, még a szülei sem tudtak róla semmit. Legalább is, a pletykák ezt állították.
– Hozz fel az emeleti nappaliba három adag vért, amilyen hamar tudsz! – utasította Angelika. – Egy csomag emberit, és két csomag sertésvért, mindet harminchét fokosra melegítve.
– Igen, úrnőm! – A srác bólintott, majd fordult is vissza a másik szobába, miközben Krisz és Angelika elindultak velem felfelé a lépcsőn.
– Azt hittem, egyedül laksz itt – szóltam előre, és szerencsére Angelika tudta, miért mondtam ezt.
– Ticián egy éve él itt velem, de nem igazán mondanám társaságnak. Megbűvöltem, hogy mindent megcsináljon, amit mondok neki. Ő intézi az összes emberi teendőt, amit én nem tudok. Agyilag viszont inkább zombi, mint ember.
– De mi...
– Elvette egy embertársától a teste feletti uralmat a birtokom, a szemem láttára, mert olyasmiket akart tenni vele, amibe a másik nem egyezett volna bele, úgyhogy megérdemelte, hogy én is elvegyem tőle a teste feletti uralmat. – Határozottan mondta el az indokait, ezzel belém fojtva minden szót."
