„Láttam sok olyat, amit ti emberek el sem hinnétek. Lángban álló hadihajókat túl az Orion csillagképen, C-sugarak ragyogását a sötétben a Tannhäuser Kapu közelében. Ezek a pillanatok mind eltűnnek majd az időben, mint könnyek az esőben. ..." - mondta a Nexus 6 replikáns Ridley Scott kultikus filmjének, a Szárnyas Fejvadásznak csúcsjelenetében. Miért ezzel kezdem?

Ifjú kamaszként tanúja lehettem a '90-es évek Magyarországán végigsöprő kulturális forradalomnak. Könyvek, fanzinok, szerepjáték-magazinok árasztották el a társadalmat. Tehetséges írók bukkantak elő a semmiből hogy termékeny képzelőerejük zabolátlanul rászabadítsák a nagyközönségre. Zűrzavaros idők voltak, a jogdíjakat semmibe véve születtek hivatalos írásokat megszégyenítő „hamisítványok".  A fantázia szinte anyaggá vált. Aztán megváltozott a világ...

Néhányan úgy gondolták, hogy kényelmesebb úgy irányítani egy társadalmat, ha az egyéneknek nincs ideje, vagy kedve gondolkodni. Az olvasás helyét átvette a felszínes szórakoztatás. Mind alacsonyabb színvonalú, ám egyre szemkápráztatóbb filmeket néztünk és elhitettük magunkkal, hogy számunkra az a pihentető kikapcsolódás, ha „nem gondolkodunk". A szellemi színvonal zuhanórepülésbe kezdett, és ennek a folyamatnak koránt sincs vége.

Talán kihalásra ítélt dinoszaurusz vagyok, talán őrült, vagy látnok, de úgy érzem, új kulturális forradalomra van szükség. A világ megváltozott, ez igaz. Viszont az emberekben fellépett egy kulturális vákuum - egy gyötrő éhségérzet, amit egyelőre nem tudnak megfogalmazni, hiába nyomkodják a naphosszat telefonjaikat enyhülést remélve. Mi sem bizonyítja jobban, hogy te most ezeket a sorokat olvasod, ahelyett, hogy valami időrabló, önismétlő játéktól kapj felszínes szórakozást. Egy forradalomnak azonban forradalmárokra van szüksége. Te készen állsz?
 
És hogy gondolataim keretbe foglaljam, egy másik filmes idézettel zárnék.

„ Nincs végzet, csak ha magad is bevégzed."