Fogadjátok szeretettel az idei évem összefoglalóját, őszintén, nem csak, mint író. Hosszú leszek; ha csak az írós része érdekel, ugorj az utolsó bekezdéshez
2024 egy… Fura év volt, minden aspektusából nézve. Sokszor folyt a könnyem, néha az örömtől, néha a bánattól. Hiszen szakmailag egy remek évet tudhatok magam mögött: sikerült a vizsgám, így hivatalosan is vállalkozási ügyviteli ügyintéző lettem, és felvételt nyertem a Soproni Egyetemre is, szóval nekikezdhettem a gazdálkodási és menedzsment tanulmányaimnak.
Ez az egész pedig magával hozta a munkahelyváltást is: egy éven keresztül egy cukorka gyárban dolgoztam, elég kötetlen munkaköröm volt, remek munkatársakkal, tényleg minden nap boldogan jártam be dolgozni, és mindemellett még jól is kerestem. Ám egyetemre mindenképpen nappali tagozaton akartam menni a több lehetőség miatt, ezért adott volt, hogy nyár végén sajnos be kellett adnom a felmondásomat. Hazudnék, ha azt mondanám, nem viselt meg ez lelkileg; de hittem a folyamatban, hogy ezt kell tennem a saját fejlődésem érdekében, és annyira igazam volt. Hiszen októberben diákként alkalmazni kezdtek egy irodában, ezzel esélyt adva, hogy a szakmámban dolgozhassak és fejlődhessek, ez novemberben bővült még eggyel; két munkahelyem is lett.
A magánéletemben azonban ez volt az egyik legrosszabb évem valaha, de az egyik legtanulságosabb is. Talán a legnagyobb veszteségem, amit a mai napig nem dolgoztam fel, hogy júliusban elhunyt a nagypapám. Akik régebb óta követnek, ők tudhatják, hogy 2023 márciusában hunyt el a nagymamám, és mind a ketten nagyon meghatározó szerepet töltöttek be az életemben. Ez is padlóra küldött, de annyira, hogy azóta sem találom azt, amihez úgy igazán kedvem lenne, vagy amit úgy igazán élveznék csinálni.
(kommentben folytatódik, mert túl hosszú)