Olvasok most egy könyvet (Johann Hari: Tönkretett figyelem), aminek kapcsán szöget ütött a fejembe, hogy egyes dolgokat rá lehetne húzni akár a Wattpad rendszerére is.
Röviden és tömören, neveket mellőzve összefoglalva: a múlt évszázad kezdetén a pszichológusok alapvetésnek tartották, hogy jutalmazás-módszerrel befolyásolni lehet, mire koncentrál az adott egyén, mit tart fontosnak, mivel tölti el az idejét. Azaz tudat alatt tanítani lehet arra, mire fókuszáljon, és egy darabig úgy is hitték, hogy az emberi élet nem áll másból, csak ezekből a tanult mintákból.
Mindezt az elméletet Csíkszentmihályi Mihály döntötte meg, aki elsőként kutatta és fogalmazta meg a flow-élményt. Ennek egyik legfontosabb lényege, hogy az alkotója csak a folyamatra fókuszál teljes figyelmével, tökéletesen kizárja a külvilágot, és boldogságot érez, mert azt a tevékenységet végezheti. Ennél az élménynél fontos, hogy az alkotás folyamata sokkal fontosabb, mint ami utána történik a művel.
Bárhonnan is nézem, az írás számomra alapvetően egy flow élmény volt. Régen. Sokáig. Nem számított, hányan adnak visszajelzést és milyet, nem számítottak a csillagok és az olvasók száma. És szerintem nagyon sokunknál eredetileg pontosan ugyanennek indult ez a szenvedély.
Akkor hogyan romlott el? Hogyan kerekedett felül a csillagok és visszajelzések gyűjtögetése és az emiatti rossz érzések? Miért vált ez a hobbi egy silány jutalmazásos-élménnyé, pont úgy, mint követőket gyűjtögetni Instán vagy TikTokon?
Ezt vajon a Wattpad csinálta velünk? Tényleg boldogabbak vagyunk attól, hogy megoszthatjuk a munkánkat (akár már készülés közben is!!) a nagyközönséggel?
Mikor engedtük meg, hogy elvegyék tőlünk a hobbink legfontosabb lényegét? Miért okoz a legtöbb írótársamnak annyi szenvedést a Wattpadnak a létezése is, amikor - elméletileg - egy pozitív dolognak kellene lennie, hogy így legalább össze tudják magukat amatőr írók is kötni a közönségükkel?
Nem úgy hangzik az egész, mint egy hatalmas átverés?
