Amy C. Blanchard

"Csak ekkor vettem észre, hogy valójában az arca volt az, amiért felfigyeltem rá. Ébenfekete, a tarkóján rövidebbre, a feje tetején kissé hosszabbra hagyott haja rendezetlenül omlott hihetetlenül zöld szemébe, arcát rövid, fekete borosta borította. De mégis, az arcvonásai voltak a legkülönösebbek, magukban hordoztak valami furcsa egzotikumot, ami miatt alig tudtam levenni a szemem róla. Markáns arcéle, kissé hegyes álla és keskeny, mandulavágású szeme egyedi, ritkán látott egyveleget alkotott, amiket talán valamely ázsiai vagy indián felmenőjétől örökölhetett. "
          
          https://www.wattpad.com/1405646742-a-b%C3%A1r%C3%A1nyfelh%C5%91k-lovasai-2-a-rept%C3%A9r-szelleme

Hála annak, hogy tengernyi szabadidőm volt a héten, meg is érkezett A bárányfelhők lovasai első fejezete. Jó olvasást hozzá ^^
          
          "Ha lehunytam a szemem, néha még most is láttam magam előtt a jelenetet, és hatalmába kerített az a bénító, szinte maró félelem, amit akkor éreztem egy pillanatra. A süllyedés a szürkén gomolygó semmibe, az egyre közeledő föld, miközben hiába próbáltam megpillantani az esőbe burkolózó futópályát, az láthatatlan maradt."
          
          https://www.wattpad.com/1403436917-a-b%C3%A1r%C3%A1nyfelh%C5%91k-lovasai-1-az-adam-lloyd-%C3%BCgy

"Vera Norman élete minden szempontból tökéletesen alakult a hirtelen bekövetkezett haláláig. Elképesztő tehetséggel és kitartó gyakorlással küzdötte fel magát a szerény anyagi körülmények között élő családjából Kanada egyik legismertebb feltörekvő zongoristájává, aki rendre teltházas koncerteket adott az ország nagyvárosaiban. Ám a vancouveri szilveszteri nagykoncertjére tartva a gépe végzetes balesetet szenved landolás közben, és Vera szelleme a reptéren ragad, mások számára láthatatlanul és érzékelhetetlenül.
          
          Alex Walcott 17 éves kora óta tudja, hogy pilóta szeretne lenni, és az ehhez vezető rögös út sem akadályozhatja meg őt az álmai megvalósításában. A karrierje előremozdítása érdekében Winnipegből a csodálatos hegyek által körülölelt, óceánparti Vancouverbe költözik, hogy a Morning Star Airlines helyi bázisán kezdjen el első tisztként dolgozni. Ám a pilótaélet több kihívást tartogat számára, mint azt gondolta volna. Nem csak a szakmai életében válik egy, a volt oktatójával kapcsolatos konfliktus miatt turbulenssé a levegő körülötte, hanem egy sor megmagyarázhatatlan esemény is történik vele, amik alapjaiban kérdőjelezik meg a világról és a saját magáról alkotott képét.
          
          Egy fiatal, vörös hajú lány kísérti minden lépését a reptéren, akit csak ő lát és érzékel. Egy különös, megmagyarázhatatlan kapocs köti őket össze, és Alex rájön, hogy nem menekülhet sokáig a sorsa és a különös kísértet elől. Rá kell jönnie, hogy ki ez a lány, és mi dolguk is van nekik egymással, mielőtt túl késő lenne..."

Új történet a láthatáron!!!
          ... és én szörnyen izgatott vagyok. ^^
          Eredetileg nem terveztem Az éjféli nap fiai befejezése után ilyen hamar ismét fejest ugrani az írásba, de jelenleg adódott néhány olyan nehézség az életemben, amit úgy érzem, hogy az írás segíthet átvészelni. Így neki is kezdtem az egyik, régebbóta dédelgetett történetemnek, ami egyelőre A bárányfelhők lovasai címet viseli, és villámgyorsan megszületett a fülszöveg, a borító és a prológus is. Hogy mi is vár titeket majd ebben a történetben?
          - elmélkedés a sorsról, az életről és elmúlásról, néha drámaibb, néha könnyedebb hangvételben
          - a repülés világa minden mennyiségben, ami engem mindig is lenyűgözött
          - utalások a kanadai őslakos kultúrára és csak úgy Kanadára
          - zenével, komolyzenével kapcsolatos elemek, komolyzenei darabokra való utalás
          - szellemvilággal, túlvilággal, paranormálissal foglalkozó kérdések
          - barátság, bajtársiasság
          ... és még sok minden más. ^^
          További infó hamarosan érkezik, a fülszöveget pedig helyhiány miatt egy következő posztban olvashatjátok!

Sziasztok!
          
          Sajnos elég rég adtam hírt magamról, egyéb szakmai és magánéleti történések miatt nem igazán volt időm a történeteimmel foglalkozni, de most visszatértem, méghozzá elég nagy ötletekkel és ambíciókkal. :) 
          Sosem volt bennem igazán a könyvkiadás ötlete (pedig jelentkeztem egyszer az Aranymosásra az Il Capitanóval), valamiért most mégis az az ötletem támadt, hogy jó lenne Az éjféli nap fiai-val is megpróbálni a pályázatokat. Első körben ismét az Aranymosásra gondoltam, de más is szóba jöhet majd, ha az nem jön össze. Szóval most elkezdtem az elejéről átolvasni és javítani a fejezeteket (amiket feltöltök ide WP-re is), és ha ezzel végeztem, megírom a maradék hiányzó fejezetet a Jussi különkiadáshoz. Aztán pedig meglátjuk az Aranymosást,  én bizakodom, hogy kész lesz addig a történet, és tudom majd nevezni. :) 
          Ami a jövőt illeti, elég sok történet van tervben, de egy romantikus-misztikusmost különösen közel került a szívemhez, amihez lehet, hogy fogok nemsokára egy fülszöveg kezdeményt hozni. :)

Sziasztok!
          Sajnos azt kell mondjam, hogy arcpirítóan lassan haladok Az éjféli nap fiai epilógusával, a sok munka és az idén esedékes esküvőm szervezése elég sok energiámat elviszi. :/ De azért ne aggódjatok, folyamatban van az írása, és meg kell mondjam, máris imádom ezt a fejezetet. :) Hangulatában teljesen más lesz, mint az eddigiek, egy különleges helyen és időben fog játszódni, és azért a fordulatok sem hiányozhatnak majd (remélhetőleg). Arra gondoltam, hogy hozok nektek egy rövid részletet belőle, de elég nehéz volt úgy választanom, hogy ne spoilerezzem el. Így végül a bevezető bekezdésre esett a választásom, fogadjátok szeretettel. :)
          "Az időjárás a lehető legszebb arcát mutatta ezen a nyári napon. A levegő tiszta és évszakhoz képest is kellemes meleg volt, a magasan járó nap beragyogta a tengert és a környező szárazföldeket. Az ég bársonyos kéken ragyogott egészen a horizontig, csupán délre, a hegyek felett ült néhány, fehér és szürke színű bárányfelhő. A víz, amely visszatükrözte az égbolt kékjét, nyugodt és csendes volt, egyetlen szellő vagy kósza hullám sem zavarta a Havets Dronning, azaz a Tenger Királynője útját a moldei kompkikötő felé."

Még nincs kész teljesen az új fejezet, de már most látom, hogy maratoni hosszúságú lesz a maga több mint 3000 szavával. :P És izgalmakból sem lesz hiány, azt megígérhetem. :) A hétvégére igyekszem befejezni, addig is egy kis ízelítő:
          "-	Te mit csináltál aznap? – kérdezte Lammi.
          -	Nem is tudom, anyunak segítettem, a kisöcsémmel játszottam… Nem emlékszem pontosan. – Ez a része a történetnek igaz is volt. Abból a napból csak az éjszaka rettenetes eseményei maradtam meg, és az előző, normális életem utolsó órái úgy estek ki az emlékezetemből, mintha sosem történtek volna meg. – Aztán éjfél után kicsivel Jussi írt, hogy menjek érte a kocsijával, mert Aleksivel iszogattak, és nem szeretett beülni mellé, amikor be volt csípve. Így kivezettem Kontinjokiba, felvettem a bátyámat, és olyan éjjel egy óra körül hazajöttünk. 
          Jääskeläinen bőszen bólogatott, miközben lejegyzetelt néhány szót az előtte heverő papírlapra, de Lammi arcvonásai kemények maradtak, akár a jég. A napnál is világosabb volt, hogy nem hisz nekem. És szemmel láthatóan dühítette, hogy nem tudja bizonyítani egyelőre a hazugságom...."

Tudom, mostanában ritkábban jelentkeztem errefelé, és a legutóbbi fejezetet sem kapkodtam el megírni, de mostanában úgy éreztem, kicsit lazábbra kell fognom az írást. Kicsit jobban az előtérbe kerültek más hobbik az életemben (terrarisztika, fotózás, csillagászat <3 - sajnos túl sok mindent szeretek >.<), és a munka és a karrier terén is elég nagy változások vannak/voltak az életemben, ami miatt sokszor nem maradt energiám/ihletem az írásra. Mostanában azonban  stabilizálódni látszanak a dolgok, és a régebbi történeteimet olvasgatva és az új ötleteimen agyalva (mert azokból mindig van rengeteg xD) újra megjött a kedvem és legfőképp a hangulatom, és azt hiszem, most így a 28. fejezetet elkezdve kezdem újra megtalálni az írói hangomat. :) Hoztam is nektek egy rövidke részt belőle,  én már most imádom :)
          "-	Ha a kihallgatás miatt aggódtok, nem nagy ügy. Tanúként lesztek meghallgatva, és ha elmondtok, mindent, amit tudtok, hamar megvan az egész. 
          Egyikünk sem válaszolt, és a csend kezdett kínosan hosszúra nyúlni. Anyám egy idő után megunta a dolgot, és kivitte Marttit a kertbe játszani, de Joonas legnagyobb rémületemre nem követte őket. Volt valami nyugtalanító abban, ahogy minket vizsgált jégkék, majdhogynem érzelemmentes tekintetével, amiben még csak nyomát sem láttam apai féltésnek. Hiszen ügyvéd volt, hasított belém a szörnyű felismerés, bizonyára az ügyfeleit is ilyen kíméletlenül figyeli, amikor azok hazudni próbálnak neki. Ő átlát a hazugságokon, és talán pont ebben a pillanatban vallunk teljes kudarcot abban, hogy félrevezessük.
          -	Ha nincs rejtegetni valótok, nem kell mitől félnetek.
          -	Jaj, apa, hagyjuk ezt az egészet, jó? – csattant fel Jussi, és dühös mozdulattal rúgta hátra a székét. – A szobámban leszek – morogta felénk, és azzal elviharzott.
          "

Már most imádom Az éjféli nap fiai új fejezetét  Még meg kell írnom a fejezet végét, de már most garantálni tudom, hogy egy nagyon izgalmas részről lesz szó, és azt elárulhatom, a főszereplőinknek egy cseppet sem lesz könnyebb az életük ^^ Hoztam is nektek egy kis ízelítőt, remélem elnyeri a tetszéseteket. :)
          
          "Egy pillanatig némán ültünk egymással szemben, amit akár érdektelenségként is értelmezhetett. Majd ugyanabban a pillanatban, amikor a pincér megjelent a kávéinkkal, a zsebemben ütemes rezgéssel életre kelt a telefonom.
          A kezembe csúsztattam a készüléket, de ahogy megláttam, ki írt, kis híján elájultam. Reszkető kézzel nyitottam meg az asztal alatt Pernilla üzenetét, ami rövid, lényegre törő, de annál kegyetlenebb volt.
          „Remélem, élvezed az utolsó szabadon töltött napjaidat. Készültem mára egy kis meglepetéssel.”

Mit ne mondjak, így egy kisebb kihagyás után nehéz volt újra belerázódnom az írásba, de egy-két próbálkozás után azt hiszem, sikerült megtalálnom az új fejezet megfelelő hangvételét. :) Elég nehéz írni, de azt hiszem, az elmúlt napokban jól sikerült haladnom vele. Meg is osztok egy kis részt belőle kedvcsinálónak, remélem, tetszeni fog nektek. :)
          "-	Egész nap egy dalrészlet járt a fejemben – kezdett bele lelkendezve, és megtámaszkodott az ajtófélfában. – Egyszerűen nem tudtam másra gondolni, így fogtam inkább most este a gitáromat, és lekottáztam. Mintha akarta volna, hogy lejegyezzem, és dallá formáljam. Írtam már nem egy dalt, de ilyen élményem még sosem volt. Hülyén hangzik, igaz?
          Megráztam a fejem, és Jussi ezt bátorításnak vette.
          -	Arra gondoltam, hogy finnül fogom megírni. Soha nem írtunk finn dalokat, de most mégis úgy éreztem, csak így tudom kifejezni, ami bennem van. Azt hiszem, a címe már meg is van: älä juutu muistoon.
          Ne ragadj bele egy emlékbe. Ó, ha tudná…
          -	Egyfajta emlékeztető önmagam számára – folytatta mosolyogva -, hogy itt az ideje továbblépnem. 
          Meg kellene mondanom neki, harsogta a fejemben egy hang. Végül is, joga van tudni róla. Őérte is fognak jönni hamarosan a rendőrök, mint értem Helsinkiben, fel kell rá készülnie. De egyszerűen képtelen voltam megszólalni. Csak bólogattam, és igyekeztem lelkes arcot vágni, de csak a fájdalmas grimaszra futotta.
          -	Jaj, szegénykém! Később megmutatom. De most inkább hagylak is pihenni. Ha jobban érzed magad, gyere le – mondta együtt érzően, és kiment az ajtón..."