Az életünk egy rövid kis film. Lehet egy szikes legelő,ahol minden állat megpróbálkozik a táplálék szerzéssel, majd szomorúan konstatálják ,hogy ez egy értéktelen ürességtől pangó hely. De, lehet egy pillangóktól zsongó tarka virágokkal diszített mező is, ahol az idil nem egy közhely.
Az én életem a kettő között fekvő út története. Segítseggel átjuthatnék a túlpartra. 
Ekkor lépett be az életembe a támaszt nyújtó ember. Már a puszta mosolyával a túlélésre sarkalt. Most itt állok a boldogság patkáján . Sikerül e átevickéljek a túl partra? (Maybe,prólogus)

                        TCC