Ha valaki megkérdezné egyszer, hogy ki vagyok, több féle választ kapna. Mert, én sem tudom.

Én vagyok az a lány, aki az egyik reggel úgy kel fel, mintha övé lenne a világ, másnap pedig minden ok nélkül töröttnek érzi magát és csak sír. De csak akkor, ha nem látja senki.

Én vagyok az a lány, aki képes felfogni, hogy igenis mindent elérhet, aztán azt gondolja, hogy semmire sem képes.

Én vagyok az a lány, akinek ha bárki bármit mond, nem hatja meg. Máskor meg összeomlik, ha valaki csúnyán néz rá.

Én vagyok az a lány, aki addig tud nevetni, míg a szeme sarkából az a fránya könnycsepp nem csorog le.

Túl egyszerű. Túl komplikált.

Mert, én vagyok az a lány.