Mondalar Onde Szigel

Az Aurum folyó, mely örökkön áradó,
Selyemláncok és lángmedrek,
Négy leányról, négy kesztályról,
Tisztaság, Gyűlölet, Szeretet és Tökély,
Folyamban, folyóban, aranylón, aranyban,
Untában, untalan, untákról, unhatatlan.

Négybe folyva, többé forrva,
Aurumba vagy önmagába,
Idők előtt, és idők után,
Most és az untába.
Végtelen, reszketeg, naggyá tesz, szörnyeteg,
Kénytelen, megremeg, átölel, körülvesz.

Sűrű mélység, buzgón félték,
Fény tökélye, árnyék vére,
Örök éhség, ocsmány vénség,
Mind mi ott alszik benne.
Rémségek, kétségek, fátyolként vérteznek,
Léteznek, véreznek, álomként éreznek.

 A mindenség közepén, mit nem ragyog be oly tisztán az Aurum folyam, mint az égiek otthonát, de nem is oly sötét, mint a mélység. A szigítákat emberek lakják az ismert világ határáig. De uralmuk és akaratuk állandó ostrom alatt áll, mind fentről, mind lentről, mind belülről.
 A maratonok, mik átjárnak mindent, összekötve ezzel mind mi gondol és érez, és mi egyikre sem képes. Ki használja, kit használ. Ki eszköznek látja, ki magát a célt. Kit felemel, kit letaszít. Ki alkot vele, ki folyvást pusztít. Ki rabja áradásának, ki behódoltatta akaratának.

 Henrik vagyok, a legtöbb helyen SigMong-ot használom felhasználónévként. Keveset olvastam, még nem igazán találtam meg kedvenceimet (biztosan odakint várnak valahol). Leginkább maga a történet alkotás érdekel. A karakter és világépítés, elmesélésük, útjuk bemutatása.
 Végső célom, egy olyan fantasy világ megteremtése, mely sokrétűségével, tengernyi karakterével és történetével, hosszas történelmével és jövőjével egy új játszótérré váljon azok számára, kik az elképzeléseimmel hasonló dolgokat keresnek, ha fantasy történetekről van szó.
 Amennyiben már picit unod a két könyv erejéig épített háttereket. Vagy már csontig rágtad a méltán híres fiktív világokat. Úgy talán, ha nem is tökéletes, de egy friss élményt nyújthatok irományaimmal.
 Még hosszú az út, de azt megígérem, hogy van bőven mesélni valóm.