Kedves, hűséges olvasóim!
Ha most be akarnálak titeket avatni, mi történt velem az elmúlt fél évben, ami alatt egyszer sem jelentkeztem, azt nem tudnám megtenni egy posztban.
Ha jól emlékszem ígértem ilyet, hogy az erasmusos naplómba a mobilitás végén hozok egy összefoglalót, mi? Nos, a helyzet az, hogy sokaknak próbáltam már összefoglalni, akikkel nem tartottam aktívan a kapcsolatot, de nem tudok mindent úgy átadni, ahogy szeretnék. Túl sok miden történt, nem túlzás azt állítani, hogy új életem lett Trentóban és még nem telt el annyi idő, hogy visszaemlékezve a fontos dolgokat tudjam leírni, ne csak kaotikusan az emlékeket. Valójában ezt még nem nagyon hallottam az erasmus kapcsán, de mindenki kicsit félre van vezetve aki azt hiszi, nehéz megszokni a kinti környezetet. Nem azért, mert az nem lenne nehéz, nagyon is az, de ami még nehezebb, és senki se beszél róla, az hazajönni, és beilleszkedni a fél évvel ezelőtti életedbe úgy, hogy a külföldön egyedül töltött hónapok akaratod ellenére is megváltoztattak.
Szóval emiatt az elnézéseteket szeretném kérni, mert ha az emlékezetem nem csal olyat is ígértem, hogy augusztusban jön új rész a Ha egyszer-be. Sajnos a július második fele nem volt elég ahhoz, hogy összeszedjem magam, mert még mindig ezen dolgozom. Hiába volt összességében egy pozitív élmény, a végén rengeteg veszteséggel is járt, amit még mindig próbálok elfogadni.
Kérlek ne adjátok fel a várakozást, 100%, hogy ez a regény is be lesz fejezve, és az is, hogy (ha nem is erre a karácsonyra (bár meg fogom próbálni)) a tavaly beígért karácsonyi sztori egyszer felkerül majd. Mind a kettő miatt izgatott vagyok, hadd ne említsem azt, hány sztorival ihletett meg az a rengeteg élmény, amit ebben az évben eddig átéltem.
Long story short: forgive me and stay tuned!
Puszi, Licske<3
Ps: hattttalmas Stray Kids fan lettem időközben, van itt valaki hasonló ízléssel?:D
