Tudod milyen érzés mikor megírsz egy történetet? Mikor két évig szenvedsz vele? És mindenki azt mondja, hogy szar? Mikor szíved, lelked beleteszed, két évig dolgozol rajta és felrakod ide? És sorra kapod azt, hogy milyen rossz író vagy? Nem? Én igen. Miattatok hagytam abba az írást. Akiknek írom azok úgyis tudják. És megint meg fogják oldani, hogy elmenjen az életkedvem. Mindig megoldják. De tudjátok mit? Ha valaki, akit nem ismerek. Idejön. Megnézi a profilomat. Az már haladás. Mert érdeklek valakit. Nem a kinézetem és a testvéreim miatt. Nem azért mert ki akar használni. Nem is ismer. Csak megnézi mindenféle hátsó szándék nélkül. Amire ti soha nem lennék képes. Főleg nem Te. Igaz? Végig csak kihasználtál. Játszottál velem. De tudod mit? I'm stronger without you! So fuck you! Ha pedig nem ismersz. És vetted a fáradságot és végigolvastad. Köszönöm neked. Mert igenis segítettél nekem. Talán pont az fog megint felrántani a depresszióból, hogy látom, hogy rám írtál. Vagy csak megnézted a profilomat. És még köszönöm neked @nothingmuch22. Mert rengeteget segítettél nekem, úgy, hogy alig ismerjük egymást. És már nem vagyok a padlón. Fel fogok kelni. Aztán talán már szárnyalni is fogok. És kívánom minden sorstársamnak a boldogságot. Mert a lányok erősebbek lehetnek, ha nincs az oldalukon egy fiú aki lehúzza őket. És majd megtalálják az igazit. És minden exük bekaphatja.