Hahó! Van még itt valaki? *koppkopp*
Nem írom ki, hogy visszatértem, mert ez még korántsem biztos... Viszont tegnap este teljesen véletlenül idekeveredtem. Aztán ma reggel láttam egy posztot, amiben 5SOS sztorikat kerestek, szóval gondoltam, ez talán egy jel is lehet.
Az igazság az, hogy az elmúlt két év - hiszen szinte percre pontosan annyi telt el a legutóbbi látogatásom óta - nagyon nehéz volt. Nem, hogy nehéz... Szinte pokol.
Meghalt a legjobb barátom. Nem sajnáltatni akarom magam, hanem azt akarom, hogy tudjon Róla mindenki, milyen fantasztikus volt Ő. Meghalt, és azóta nem találtam meg magam. Élem az életem, de az a huncut fény, amit Ő is mindig mondogatott, úgy érzem, kiveszett a szememből.
Szóval most itt vagyok újra. Azóta egyetemre járok, azóta menyasszony vagyok (és szeptemberben már feleség leszek, mi a szösz!), azóta keresem magam felé azt a keskeny kis utat, ami elválasztja egymástól az érzelmi nihilt és az őrületet. És azóta, majdnem napra pontosan két éve, nem írtam semmit, csak beadandókat. Fúj.
Így hát, most itt vagyok. Ez egy lépés lesz magam felé. Nagy lépés, amit nehéz most megtennem, de tudom, hogy majd egyszer talán megköszönöm magamnak. Nem biztos, hogy ma már az összes írásomat update-elni fogom, az sem biztos, hogy egy darabig írni fogok, de itt leszek és figyelek a háttérből. Várom az én időmet, amikor újra mindent megszokok, és újra meg merem majd mutatni magam.
Nem írom ki, hogy visszatértem, mert ez még korántsem biztos, de úgy érzem, megtaláltam magamból itt egy szilánkot. Szóval induljon a gyűjtőmunka!
H
