'A' főnök (I. Fejezet)

Tizenharmadik rész.

~Míra? - ideges és meglepődött mély hangja csak búg a fülemben, olyan megnyugtató volt, hogy felvette szinte azonnal, kicsit kétségbe esetnek tűnők de szerintem ebben az esetben azért eléggé érthető.
~Megint be akar törni, csak most előre jelzi? - gúnyos nevetés tör ki belőle, és hallatszodik ahogy felül az ágyán.
~Tudja mit? Semmi, elnézést, mást szerettem volna hívni. Viszlát.
- és letettem, nem tagadom féltem, viszont nem tudhatom, hogy a nyomozó melyik oldalon áll, az igazság vagy a maffia, hisz nem rég került ide, a világ másik feléről, sajnos már bennük sem lehet megbízni. Csak tudnám mit kezdjek egy hullával a házamba, rohad és a bűzök felérnek egy szórakozóhelyi mosdójával. Kinyitottam az ablakokat hogy ki szellőzzön. A holttesthez nem szeretnék nyúlni, felhívok egy takarító brigádot ők majd kezdenek vele valamit, így hogy nem áll mögötted egy profi csapat nehéz teljesíteni, vagy hogy ne kerülj gyanúba. Letussoltam, és fogtam egy kávét, és neki kezdtem a mai információk ki bontását, tudnom kell mi van abban a zöld dossziéban, nem véletlenül volt ott a legbiztonságosabb részen, illetve a doktor urat is ki kéne hallgatni úgy hogy ne vegyen ennél jobban gyanút. És az előző munkahelyemre is el kéne menni.. Annyi sok minden van még.. És egy helyben toporgok. Nem tudok mit kezdjek a sok képpel, hellyel névvel, lehet nem is függnek össze, bár azt kötve hiszem. Ami még kimaradt, hogy tegnap találtam egy véres gyűrűt, valószínűleg az egyik férfi vagy nő házas lehetett mert ez egy karika gyűrű. Fél hármat ütött az óra én pedig bújtam az információkat, hirtelen egy csengő szó hagyta el a házat, erőt vettem magamon, és mint jó ember vártam pár percet, ha a maffia valószínűleg rám rugja úgy az ajtót hogy azt is csináltathatom meg. De semmi, valaki nagyon illedelmesen várakozik, jaj csak nem feléledt a hulla a székből? Jó nem ez nagyon rossz volt, még viccnek is.
Közelebb léptem és kinyitottam, fáradt, zilált haj, és félig megkötött nyakkendő ami a nyakában lógott, félig begombolt ingű nyomozó támasztotta az ajtó fél fát.
~Mi tartott ennyi ideig, hogy kinyissa, Miss? Nem találta a kilincset?
- Már megint kezdi a szarkasztikus be szólásait, de fogadok ahogy meglátja a hullát, mindjárt csendben marad, viszont ha már ő is húzza az agyamat, én miért ne tenném?
~Látom jól meg van kint, szóval hagyom hagyj ácsorogjon még egy kicsit.
-csuktam volna rá az ajtót amikor megfogta kezével, fellökve belépett az ajtón és rá gyújtott cigijére.
~Itt nem megengedett a dohányzás.
- forgatom meg a szememet és becsapom az ajtót.
~ Ja de hulla tárolás meg igen?
- hirtelen köpni nyelni képtelen voltam, sóhajt egyet és az oldalán lévő bilincsért nyúl.
~ Álljon meg, el ne kezdje már megint. Maga szerint ha megöltem volna valakit felhívom magát amikor tudom hogy ide jön?
- fogtam a fejemet, mire el mosolyodott gúnyosan.
~ Mai világban..
~ Jó tudja mit tegye, tessék.
-nyújtom a kezemet felé rá rakja a bilincset az egyikre másikat pedig az asztal lábara teszi.
~ Így legalább nyugton marad.
- körbe nézett elolvasta a levelet, megvizsgálta a férfit, és később az asztalon lévő dolgokra fókuszált.
~ Mikor készültek és hol?
- mutatja felém a képeket, és most én húztam gúnyos mosolyra a szám.
~Maga szerint elmondom?
- kivette a cigit a szájából és elnyomta, leguggolt hozzám és a szememet pasztázta, zöld szemei szinte felégettek abban a pillanatban. Nagyon nyeltem, kis mosoly kerekedik a szája szélén, és fel kell.
~ Ha segít nekem, én is segítek magának.
- vont vállat, és nézte a képeket, illetve az adatokat.
~ Honnan tudjam, hogy nem csak meg játssza magát?
~Hogy mondja?
- kérdez erősebb hangvétellel, amire össze rezzenek, de nem hagyom magam.
~ Maga is lehet lefizetet ember.
-Szemei szikrákat szórtak felém, egy szót sem mondott és bármit mondtam nem reagált, aztán fogta a képeket a hóna alá dugta és kinyitotta az ajtót.
~ Örültem a találkozásnak.
~ Ezt nem teheti meg!
- ordítok utána de feleslegesen, kilépett minden információmmal. Ami most a legnagyobb problémám, hogy mégis hogy fogom magam leválasztani az asztaltól. Igazából bele telt 4 órába de sikerült leszednem a bilincset nagy küszködések árán.
Hullán bementem dolgozni, a bilincs egyik része rajta maradt a kezemen, de eldöntöttem majd azt hazudom, hogy ez egy új stílusú karkötő.
Egy férfi ült újsággal a kezében a pultnál.
~ Jó reggelt! Mit adhatok?
- forgattam meg a csészét a kezemben, aztán letette a férfi az újságot.
~Információkat.
- nyomozó tekintete üres és fájdalmas volt, túl fáradt vagyok ahhoz hogy ne engedelmeskedjek.
~Mit szeretne?
~ Találkozzunk hétkor nálam, névjegyemen rajta van a házszám.
- Bólintottam ő pedig felállt a székből megfordult és utána vissza rám.
~ Amúgy ez az új divat?
- mutat a bilincsre én pedig egy szarkasztikus nevetéssel lezártam és mutogattam "Arra van az ajtó, fáradj ki rajta, még mielőtt kidobatlak a biztonsági őrrel" címmel.
Lejárt a műszakom, haza mentem és a hullát levittem  a pincébe, ott bűzölőghet kedvére. Fogtam a kis noteszomat amiben leírtam mindent a Mr. Johnson vállalat embereiről. És elindultam a nyomozó haza irányába, ajtót nyitott és beengedett.
~Nos, Miss. Remélem tudja, hogy amúgy információ elhallgatása ugyan akkora bűncselekmény mint ha megöltél volna bárkit.
~ Na igen, pont ezért tart itt ez az ország.
- forgattam meg a szememet, és össze kulcsoltam a karomat.
~ Mit akar? Maga a nyomozó, derítse ki, ne engem zaklasson.
~ Oh, szóval akkor nem akarja 10 perc múlva megtudni mi áll a zöld dossziéban, Míra?
- jött közelebb megszűntetve az eddigi felállított távolságot.
~ Mire várunk? Tapsra? Induljunk.
- mentem kifelé, amikor felém kerekedett és becsukta az ajtót.
~ Csak én megyek, te kint vársz az autóban, reklamációt nem fogadok el.
- húzta el a karomat, és betessékelt a járgányba, megérkeztünk a rendelőbe, én vártam a helyemen, nyomozó pedig bement. Szerintem ő se gondolta komolyan hogy én itt fogok ülni, kinyitottam az ajtót és bementem, az orvos irodája üres volt, kihasználtam és bementem, hullám hajcsattal kinyitottam a szekrényt és bele olvastam a zöld dossziéban. Bingó. Illegális verekedések az alsó szinten, prostituáltak a pincében Mr. Johnson számára.
~ És hát itt az én kis irodám...
- nyit be Steven, és a nyomozó én pedig be bújtam a szekrénybe, doktor elmondta hogy nyugodtan nézzen körbe viszont kinyitotta azt a szekrényt amiben én lapultam, kínos pillanatomban rá mosolyogtam ő pedig rám vágta az ajtót, nem fájt amúgy megvagyok, köszönöm a kérdést. Hirtelen eltávozott a nyomozó én pedig egy óvatlan pillanatban kimásztam az ablakon, nyomozó alattam állt és eltátogta, hogy ugorjak le, hát felmértem egy jó kis borda törés és lábtörés lesz ebből, de végülis elkapott és amúgy tök romantikus volt, jó nem pont ezzel a savanyú uborkával de ha lesz férjem biztos megcsináljuk.
~ Elmondanád, mit nem értesz azon, hogy maradj a kocsiban?
- kérdezte idegesen és be vágta maga mögött az ajtót, és elindította a kocsit.
~Megtudtam mi rejtőzik zöld dossziéban.
-hajába bele tur, barna tincsei kuszán állnak, és felém fordul.
~ Verekedés, prostitunció a volt főnöködnek? Igen tudom.
~ Akkor mi a szarnak jöttünk, nyomozó? Adjon vissza mindent.
- fogta meg a kezemet amivel csak úgy kalapácsoltam a vállát.
~Nélkülem nem fogsz ilyen veszélyes játszmákba belemenni értetted?
- hangja meg emelkedett ismét, és szemei lángra gyújtottak.
~ Maga nélkül is sikerül, nyomozó.
~ Szálljon ki.
- mordultam rám, és engedte el a kezemet, én a dossziért nyúltam amiben az ÉN információim voltak és Kiszálltam, aznap hajnali 2-re értem haza gyalog az esőben. Kinyitottam egy bort ami a hűtőben állt és nézegettem az információkkal teli dossziét.
Másnap, lövöldözésre keltem hirtelen az ágy alá bújtam, nagyon felnőttes tudom, de jelenleg az volt az egyetlen kiút, amikor elcsöndesedett felkeltem, hogy a mappákat védelem alá helyezzem de el találta a kezemet a lövedék, viszont a mappák megmaradtak. Hallom ahogy a kocsi elhajt és a nyomozó szalad be egy kötéssel a kezében.
~ Tudtam, hogy szükség van rám.
- már megint nyomja az egoista szarságait, csak ne így kelljen meghalnom ezzel a savanyú uborkával.
Bevitt az orvoshoz, aki ellátott, szerencsére nem talált el semmi fontos dolgot a golyó így haza engedtek aznap.
~Haza viszlek, szállj be.
~ Nem, köszönöm, gyalog mennék mint tegnap, nyomozó.
- intettem be neki, és elindultam ő pedig fogta fejét és megrázta utána.
Haza érve, újból át pasztáztam a nyomokat, láttam, hogy a nyomozó is rakott bele részleteket amit neki sikerült kideríteni.
~Nem is vagyunk olyan rossz csapat.
- nevetek fel, amikor a nyomozó az ajtóban szintén felnevet aztán undorral néz.
~Nem vagyunk egy csapat.
- forgatja meg a szemét és becsukja maga mögött az ajtót és közelebb lép.