Végre vége az egyetemi éveimnek,bár eléggé szerettem ami fura mert most őszintén ki szeretne még egy középiskola után még tovább tanulni és újabb szorongásokkal teli életet élni. Hát senki viszont hogy elérj valamit ahhoz elég fontos egy diploma. Kiskoromban mindig is nyomozó szerettem volna lenni,így ilyen egyetemet is végeztem, büszke vagyok rá mivel a szüleim másokkal ellentétben nem támogattak benne.
Kiköltöztem Ausztriába egyedül,és most megyek épp egy állás interjúra. Próbáltam a legjobban kiköltözni,persze ahogy kiléptem egy kocsi miatt tiszta sár lettem és mehettem újra át öltözni,nem is én lennék de komolyan.
|Állásinterjú|
~ Üdvözlöm! Ó,milyen fiatal! Tessék erre parancsolni.
-tessékelt be egy nagyon aranyos nő 35 éveiben járhat.
~Nos. A főnök jelenleg üzleti úton van,engem mint asszisztensét, bízott meg hogy vegyek fel valakit aki elvégzi az én munkámat én pedig tudok vele menni külföldre és intézni ott a dolgokat.
-ecsetelte tovább mosolyogva,mire aggódó fejemet nézve,elnevette magát.
~Nyugodjo- ,nyugodj meg semmi nagy dolgot nem kérünk, látom ez az első interjúd. Nekem nagyon szimpatikus vagy, szeretném ha a cégünknél dolgoznál.
-sokkoltan ültem a székemen,mire egy köszönöm-öt kinyögtem.
~ Akkor holnap 6:00-ra itt leszek!
-csattantam fel,mire elmosolyodott.
~Valaki nagyon jól át olvasta a szabályzatot. Addigra a főnök is bent lesz, úgy hogy holnap lesz a nagy napod.
Pihenj ma le,a főnök kicsit rideg,és nem igazán kedves szóval ne lepődj meg,ez megszokott nála.
-bólogattam hevesen, kikísért az épületből én pedig felsóhajtottam.
~Most kezdődik az élet.
-elmosolyodtam és elindultam a buszmegálló felé ami az otthonom irányába visz.
KAMU SEDANG MEMBACA
'A' főnök (I. Fejezet)
Romansa"~Ha a humor lenne az alapérzelmünk, mind jobban kijönnénk egymással."