Felhevült vágy! - 1 - SasuSaku - OS - /Befejezett/

1 Fejezet

A jól ismert ünnep!

Kicsit érdekes, hogy az emberek pont erre a napra készülnek legjobban.

Ahogy közeledik a bizonyos dátum, a boltok úgy veszik fel külsöjükre a fényborító öltözetüket, ezzel is magára hívva a figyelmet. Az üzleteknek egy bizonyos része átvált kiegészítőkre melegebb öltözetekre és különféle ajándékokra, amiket szeretteinknek vásárolhatunk.

A meghitt ünnep alól kis Konohánk sem volt kivétel. A várost hatalmas fényáradatok világították meg. Melyek üzletek és házaktól kívánta ezt a hatást. Az utcák még jóbban kivilágítva, mint az lenni szokott. Az utcában mindenféle dísz, ami csak még jobban a karácsonyi, hangulatra összpontosítva. A hangulat leírhatatlan volt, az idő éjszakában kúszott egy ideje, ami csak növeltek a hangulatot, az ég kristálytiszta volt, bár a sok fénylő világítótól most nem volt annyira feltűnő a csillagok ragyogása, de a csípős hideg, ami tombolt a faluban mindent kint lévőt a kellemes melegbe kergetett, kivéve egy bizonyos személyt.

Hosszú rozsaszín haja feje tetején felkötve követte gazdája minden egyes lépését. Ahogy a lány csípője ringott úgy követte haja lágy mozgása. A léptei nem voltak valami gyorsak, pedig elég hideg volt kint.

A lányt elfogta egy hatalmas ásítás, kezét gyors elébe rakta, hogy senki ne lássa. Bár ki láthatta volna, ha mindenki otthon van? A megszokás nagy úr szokott lenni, még ha nincs senki sem a közelünkben.

A hideg megcsapta a bőrét, ahogy kivette a zsebből olyan gyorsan vissza is dugta a meleghelyre, s ballagott tovább hazafelé. Bő 10 perc után, már lakásán is volta fiatal lány. Az ajtón belépve egy kis helység fogadta, egy kis lábbeli tartó és a falra akasztó, amin könnyen elfért pár kabát. Meleg kabátjától megszabadulva fel is akasztotta a helyére, majd a kabátot követte a sál is. Kibújt a lábbeliből, a konyha felé vette az irányt, hogy kicsit felmelegítse magát. A konyhába belépve egy kis helység fogadta. A lakása nem volt túl nagy, de neki pont megfelelt.

A belépővel szembe egy kis folyosó választotta el. A belépőtől jobbra volt a hálója és a fürdő, míg balra az előbb említett konyha, ami egybe volt építve egy kis pult, amin enni lehetett, s egy nappali féleség, amiben egy picinyke fa ált pár dísszel.

A smaragd szemek a fára tévedtek, s egy kicsit elhúzta a száját.

- Otthonos, de ünnepi hangulatnak alig van nyoma – jegyzi meg halkan, majd halk csipogás üti meg fülét.

Táskájához lépve, kiveszi a zizegő eszközt. A hívó fél láttán egy apró mosolyt ejt, majd elhúzva a zöld kis ikont már fogadja is a hívást.

- Na végre, hogy elértelek – szólal meg az adott személy.

- Én is örülök neked Hinata! – mosolyog, s visszalép a konyhába, hogy befejezze forrócsokiját.

- Szintén Saku, de hol voltál eddig? Pár napja el sem értelek! – csuklik el a hangja – Azt hittem történt valami.

- Nem történt semmi, csak hát – néz a naptárra s elhúzza a száját – az elmúlt pár napban nagyon sok volt a munka s több ideig bent tartottak – nevet fel kínosan, majd kisétálva a pult mögül a kanapéra ül, forrócsokiját a kis komód féleségre helyezi, ami közvetlen a kanapé mellett van.

- Jesszus! – hallatszik a döbbent hang – Mégis mennyit dolgoztál te a napokban?

- Biztos kíváncsi vagy rá Hina?

- Már miért ne lennék? Az egyik legjobb barátnőm vagy, és ki gondoskodik rólad, ha nem én? – hall meg egy csilingelő nevetést a vonal túlsó felén.