Back to You

2. A múlt árnyéka

Sziasztok! Itt is az ígért folytatás :) Amint lesz időm, válaszolok az előzőhöz érkezett kommentekre is. Jó olvasást!

5 évvel korábban

Harry inkább introvertált típus volt, de nagy ritkán előfordult, hogy társaságra vágyott. Amikor már két hete otthon ült az egyetem téli szünete miatt, mert már jó előre letudta a vizsgákat, úgy döntött, megérdemel egy kis kikapcsolódást. Még azt sem bánta, hogy Zayn bulijába volt hivatalos – aki nem mellesleg az exe legjobb barátja. De Louis szilveszterkor mindig a másik barátjával, Liammel síelt a francia Alpokban, így teljesen biztos volt abban, hogy még véletlenül sem fognak összefutni. Nagyobbat nem is tévedhetett volna!

Eleve késve érkezett, amikor a társaság nagy része már azt sem tudta, hol van. Alkohol, fű és ki tudja, még milyen szer hatása alatt álltak. De Harry nem akart inni, mert eszébe sem jutott ott éjszakázni, és a kocsiját sem akarta az út szélén hagyni. Úgy volt vele, hogy csak beugrik pár órára, beszélget néhány ismerőssel, és már ott sincs. Közben elfogyaszt egy-két pohár kólát, maximum egy doboz sört, és eszik valamit, mert nem vacsorázott még. Már amennyire a sós mogyoró és mindenféle ízesítésű chips vacsorának nevezhető.

Ahogy belépett az ajtón, a szemével Zayn-t és Gigit kutatta, miközben ő maga próbált láthatatlanná válni. Néhány ismerős arc ráköszönt az egyetemről, amire udvariasan reagált, aztán a zsúfolt nappaliból a konyha felé indult, hogy töltsön magának valami üdítőt. Úgy tűnt, hogy a vodka-kóla nagyon ment azon estén, ezért végül jobb híján kénytelen volt narancslét önteni magának. A pultnak dőlt, miközben lassan kortyolgatott, és várta, hátha Zaynék felbukkannak valahol. Ekkor hallotta meg az ismerős hangot a résnyire nyitva hagyott ablakon keresztül, ami közvetlenül a teraszra nézett.

– Olyan részeg vagy, hogy holnapra úgysem fogsz rá emlékezni – mondta gúnyosan az ismerős, rekedtes hang némi csábítással a hangjában.

– Megrészegítesz – válaszolta a másik férfi. Harry csak egy pillanatra fagyott le, aztán megfordult, hogy picit elhúzza a függönyt, és láthassa, mi történik.

– Ó, nagyon eredeti szöveg – hajolt az ismeretlen férfi arcába Louis, egy kis éllel a hangjában. A következő pillanatban a két árnyék egy szoros ölelésben forrt össze, mire Harry szíve megtelt keserű fájdalommal.

– Mi lenne, ha nem beszélnénk annyit? – kérdezte a magas ismeretlen, és úgy tűnt, szinte erőszakosan tapadt az alacsonyabb fiú szájára. – Mi lenne, ha betömnénk a szádat?

– Bunkó fasz! – lökte el magától a fiút Louis, és megpróbált bemenni a nappaliba, de a srác elkapta a karját.

– Ha már ennyire kéretted magad, nem mész sehová! – szólt rá fenyegetően. Harrynek nem kellett tovább figyelnie, hogy tudja, Louis már nem akar a fiúval lenni. Ismerte, és tudta, hogy mennyire utálja, ha próbálnak rajta felülkerekedni. Hirtelen elöntötte a düh, és csak vöröset látott, ahogy kiment a két turbékoló madárhoz a teraszra.

Az önelégült pöcsfej éppen a falnak szorította Louis-t, amikor Harry megjelent, de a fiú így is azonnal észrevette őt. A bentről kiszűrődő fényekben látta Louis kaján mosolyát, amikor megpillantotta az érte harcba induló Harryt.

– Nem értesz a jó szóból? – emelte fel a hangját Harry, miközben megragadta a fiú gallérját, és elrángatta Louis-tól. – Nem akar tőled semmit. Most pedig tűnj innen!

Harry utált verekedni, de gondolkodás nélkül megtette volna, ha szükséges. A mély hangja ilyenkor kifejezetten jól jött, hogy elijessze azokat, akikkel összetűzésbe keveredett.