Szabad? (Ereri)

3.fejezet

Halihó babák! Régen volt rész, ezért bocsánatot kérek! Viszont, most a szokásosnál kicsit hosszabb fejezetet hoztam, jó olvasást és szép hétvégét!<3

Pusza, Bigonnaa:)

(Ui.: elég gyenge lett, bocsii ><)

******

~ Levi ~

Muszáj találkoznom Hanjival, még ha szívem szerint, minden másodpercet Erennel töltenék. Egek, hogy lehet valakibe mindössze fél nap alatt beleszeretni? Nem tudom, de nekem mégis sikerült. Azt hiszem.
Ahol Erennel ebédeltünk, most ott találkozom Hanjival. Én már tíz perce megérkeztem, de szokásához híven, ez az őrült nőszemély most is késik. Az emlegetett szamár meg is jelent az étterem bejáratában. Vajon megérezte, hogy ő és a rendszeres késései vannak most a gondolataim középpontjában? Hmm...
- Szia Levi, bocsi a késésért! - vakargatta meg tarkóját.
- Neked is szia! - morogtam.
- Naa, pedig próbáltam igyekezni! - nyavajgott.
- Mindegy, igazából teljesen hidegen hagy, hogy késtél. A lényeg, amiért idehívtalak, a szobatársam.
- Nehogy elkezdj nekem hisztizni, hogy egy kibírhatatlan kis senkiházi, mert ezt már eljátszottad tavaly! - emlékeztetett a régebbi énemre és a tavalyi évre. Jól van már, na. Mindenkinek van egy időszaka, amit legszívesebben letagadna, hogy ez tényleg ő volt. Én sem vagyok kivétel, nekem ez az időszak az előző tanévet jelentette. Tele volt kavarásokkal, bulikkal, piával, szexxel és minden olyan dologgal, ami helyett igazán tanulhattam volna az év végi vizsgákra. Na persze, egyszer vagyok fiatal, valamikor élvezni kell az életet, nem? Tch, de azért amiket akkor tettem, azok tényleg eléggé durva dolgok voltak. Az már szinte nem is én voltam. Az a sötét Levi volt.
- Nem Hanji, ez most más. A szobatársam egy eszméletlenül helyes gyerek. Képzeld, már most az első napon, elhívott ebédelni és én elfogadtam, majd mondta, hogyha találkoztam veled, utána együtt filmezünk este egyet! Mi a faszt csináljak most?
- Várj egy percet! Ez nekem nagyon gyanús!
- Mégis mi lehet neked ebben olyan gyanús? - kérdeztem.
- Te, a nagy Levi Ackerman, már a tanév elején... Várj, ez még nem is a tanév, csak a koliba való visszaköltözés! Már így a legelején a bulinak, szerelmes vagy?
- Nem vagyok szerelmes belé. Még. Vagyis, azt tudom, hogy eléggé bejön nekem. Talán szeretem. - pirultam el.
- Na és, mi a neve?
- Eren Jaeger.
- Értem. Várj csak egy percet! Nem ő volt még régebben a gimink egyik nőcsábásza? Vagyis tudod, ilyen szépfiúja? Egy nálunk egy évvel fiatalabb gyerek?
- Mi? Nem! Honnan veszed ezt a hülyeséget?
- Csak olyan ismerősen cseng a neve.
- Attól még nem kell rögtön rosszat feltételezni róla! - mondtam. - Viszont, nem csak szobatársak vagyunk. Már délelőtt is egy busszal jöttünk. Segítettem neki leülni, mert csomó cucca volt és a buszon nem igazán volt már férőhely. Aztán kicsit beszélgettünk, majd mikor azt hittük, hogy most elválnak útjaink, egy szobába raktak minket.
- Tehát, ez egy reggel óta tartó románc?
- N-nem tudom. Elég szimpatikus, meg aranyos is és magas. Tudod, hogy meg tudok veszni a magas és helyes emberektől a jó értelemben. - bólintott - Nem tudom hogy lehet ez, de mintha érezném, hogy ő is vonzódik hozzám. Vagy csak reménykedem?
- Figyelj Levi, szerintem te teljesen belezúgtál ebbe az Eren nevű srácba!
- Ezt próbálom neked finoman kinyögni már pár perce Hanji! - morrantam fel.
- Jaa, értem.
- Amúgy, neked nem tetszett meg senki? Nem láttál egy helyes embert sem?
- Nem. Nekem nincs ilyen izgalmas életem, mint neked.
- Izgalmas a fenéket.
- Az előző éved elég izgalmas volt, nem? - kuncogott betegen.
- Hagyj már azzal! Mindenki követ el hibákat. Majd idén megmutatom, hogy érdemes vagyok arra, hogy erre az egyetemre járjak!
- Jó-jó törpi, megértettem!
- Egyébként, nem kéne rendelnünk valamit?
- Lehet jó lenne.
- Akkor melyikünk szól a pincérnek?
- Szólok én, ezek szerint te nem mersz szólni!
- Csak nincs kedvem.
- Aha, persze.
Mindketten pizzát kívántunk meg az étlapról, így nem volt kérdéses, hogy mit rendeljünk.
- Sziasztok. Mit hozhatok? - kérdezte tőlünk a pincér. Először nem szenteltem neki túl nagy figyelmet, de miközben Hanji lelkesen darálta a szövegét, hogy milyen feltéteket szeretne és azok hogyan helyezkedjenek el a pizzán, felnéztem. A pincér egy magas, kigyúrt és kicseszett helyes srác volt. Igaz, a szemöldöke elég vastagnak tűnt, de jelen pillanatban nem érdekelt. Arca férfias és szimmetrikus. Olyan tökéletes. Hasonló korúak lehetünk. Ahogy végignéztem rajta, egyszerűen megtetszett az összkép. Kicsit elpirultam. Erwin Smith. Ez állt a névkártyáján.
- Te milyen pizzát szeretnél, Levi? - zökkentett ki Hanji. Hogy fantáziálgathatok egy ismeretlenről? Ráadásul ott van Eren is! Miért létezik ennyi jóképű ember? Egyáltalán miért vagyok meleg? - Egy Hawaii pizzát szeretnék és egy két deciliteres kólát, köszi.
- Rendben, kb. tíz perc múlva érkezik.
- Okés, köszönjük. - válaszolt barátnőm. Erwin elment, s Hanji perverzen felém nézett.
- Tudoo~d, eléggé megbámultad azt a  fiút.
- Azért, mert nem néz ki rosszul.
- De, te most nem Erent fanolod?
- Nem tudom.
- Jól gondold át Levi, ez az ember még gyanúsabb, mint Eren. Te is tudod, hogy aki nekem gyanús, ő tényleg nem a legártatlanabb lélek a világon.
- Igen, pontosan tudom. Azt viszont egy szóval sem mondtam, hogy két fát akarok tartani a tűzben.
- Pedig pontosan úgy hangzott, mintha Eren lenne az első játékos, majd Erwin a padról felállított sztár. Csak aztán, nehogy Erent a padra ültesd és összetörd. Elmondásod szerint rendes gyerek. Ne használd ki őt kérlek.
- Az igazat megvallva ismerős volt nekem. - mondtam a pult felé nézve, amit Erwin is észrevett. Rám nézett, majd elmosolyodott. Akarva, akaratlanul, de zavarba jöttem. Mit tegyek most, Eren?
- Lehet, hogy ismerős neked, de én nem méregetném ennyire. Főleg úgy drágám, hogy a herceged a koliban aggódik érted. Gondolj bele, én késtem, plusz már elég régóta beszélgetünk. Ennyi idő alatt már simán el lehet érni a gyönyört. - mondta perverz arccal Hanji.
- Hah, hagyj már a hülyeségeddel! Eren nem látszódik féltékeny típusnak.
- Te tudod kedvesem.
Hamar eltelt a tíz perc, s a kért feltétekkel megérkeztek a pizzáink. Nem tököltünk, s már hozzá is láttunk. Ezt is hamar letudtuk.
- Nos törpi, élveztem a beszélgetést és a pizzát is, viszont most ideje lenni indulni!
- Okés, majd találkozunk még! - köszöntem az étterem ajtajánál a legkedvesebb barátnőmnek. Most sem húztam az időt, elindultam vissza a kollégiumba, hogy végre filmezzek Erennel.

~ Eren ~

Hol lehet már? Mi van, ha elrabolták? Ha épp péppé verik? Ugye, nem szeretkeznek a barátnőjével? Neeem, nem létezik. Vagy de? A mellkasomban nyomást érzek. Lehet, hogy féltékeny lennék? Talán. Nem tudok még semmit sem róla, csupán a nevét, akkor mégis miért szeretem annyira? Miért csókolnám addig, míg már neki kéne kérnie azt, hogy leálljak? Miért akarom megérinteni? Ölelni, szeretgetni? Feltételezzük azt, hogy beleszerettem. Lehet belőle valami? Megtegyem felé az első lépést vagy inkább fojtsam el az érzelmeim? Komoly döntés, de miatta a nehezebbik utat választom. Nem fog tudni semmiről! Egyébként is, az, hogy ilyen hamar megtetszen valaki, nem létezik. Éppen ezért lehetetlen, hogy egy nap ismertség után valljak neki!  Gondolataim Levi körül forogtak, amit a kicsi Eren is igazán élvezett. Akarom mondani, felállt. Büszkén ágaskodott a drága. Mivel a szobatársam nem mostanában érkezik, így úgy gondoltam, hogy elindítok valamit, s könnyítek magamon. Aha, csak azzal egyidőben, hogy én nekiálltam maszturbálni, az ajtó kinyílt. Mégis ki más lehetett volna, mint Levi?
- E-elnézést, n-nem akartam rádnyitni! - takarta el az arcát.
- Ugyan, én időzítettem rosszul, rossz helyen! - mondtam neki paradicsom cosplayben. -  Milyen volt a tali a barátnőddel? - gyorsan tereltem a témát.
- Öhm, egész jól sikerült, köszi.
- Akkor, milyen filmhez lenne kedved? Megbeszéltük, hogy nézünk valamit. - emlékeztettem a még mindig zavarban lévő Levit.
- Valami akciófilm jó lesz. - válaszolt halkan.

                               ******