Szabad? (Ereri)

2.fejezet

- Jól vagy? - kérdeztem a földön fekvő aprócska fiútól, aki nemrég még velem utazott a buszon.

- Persze, bocsi, hogy neked szaladtam, csak nagyon sietek.

- Semmi baj. Te is erre az egyetemre jársz?

- Igen, most lettem másodéves. Te pedig, most vagy elsőéves? Eddig nem láttalak.

- Jaja, most kerültem ide, két gyerekkori barátommal. Ott állnak a kapunál. - mutattam rájuk - A lányt Mikasanak, a fiút Arminnak hívják.

- Tudom, hogy hívják a lányt, unokatesók vagyunk.

- Eddig minden szép és jó, de hogy is hívnak téged? - kérdeztem kissé zavartan, hiszen már egy jó ideje beszélgetünk és még csak most érdeklődöm meg, hogy mi a neve.

- Levi Ackerman, téged hogy hívnak?

- Eren Jeager vagyok, állok szolgálatára uram - villantottam elő a  csodás mosolyomat.

- Ereen, menjünk! - ordított nekem Armin.

- Megyek már! - kiáltottam vissza - Te is jössz?

- Mehetek, ha gondolod.

- Okés, akkor menjünk!

Mostmár négyen folytattuk utunkat a titkárság és koli felé. Viszonylag gyorsan mentünk, pedig nem kellett annyira sietni.

Igazából reggel még hűvös volt, de most jóval melegebb az idő. Mégis, hogy jön ez ide?
Általában a jelentéktelen gondolatok olyankor szállják meg a fejem, ha zavarban vagyok, de most mégis kitől és mitől lennék zavarban? Ahhj, Jeager, csak az egyetem miatt aggódsz, de nem lesz semmi baj. Csak legyél mindig szexi, elegáns és tökéletes, meg persze tanulj jól. Bár, nem tudom, hogy mégis hogyan fogom én ezt kivitelezni.

Időközben megérkeztünk a kollégiumhoz, s elváltak útjaink Mikasa-tól, mert ő a lányokhoz ment, míg mi a fiúkhoz igyekeztünk.

A koli egészen ápolt és modern volt. A barna és a szürke árnyalatai jellemezték az egész épületet, s a szobákat és folyosókat is. Amikor megkaptam a kulcsot még az ajtóban, arra számítottam, hogy Arminnal leszek egy szobában, de ez nem így történt. Bár Levi másodéves, én pedig elsőéves vagyok, egy szobába kerültünk. Mégis miért érzem azt, hogy ez az apró fordulat majd nagy szerepet játszik a továbbiakban? Csak egy hangyafasznyi sejtésem van, hogy ez egy tökéletes barátság kezdete lehet. Csak barátság kezdete.

Mivel illedelmes vagyok, így előreengedtem Levit, aki persze elfogadta az udvarias kezdeményezésem, s először léphetett be a közös szobánkba.

- Lehet az enyém a baloldali ágy? - kérdeztem kissé gyerekesen, mire egy picinyke és halk kuncogást kaptam válaszul.

- Igen, persze. - mosolygott rám édesen. Mi? Édesen? Jeager, ma nem vagy formádban.

Percekig csöndben pakolgattunk, rendezgettük a szobát, majd egy apró korgást hallottam jobboldalról.

- Éhes vagy? - kérdeztem a szobatársamat.

- Egy kicsit. Nem megyünk el ebédelni?

- Elmehetünk, nem olyan messze van egy étterem. Leteszteljük, hogy milyen a kajájuk?

- P-persze, menjünk, teszteljük. - jött zavarba, s pirult el. Hmm, milyen aranyos. Mégis miért találom minden percben aranyosnak? Igazán befejezhetném már. Ő meg miért pirul el állandóan? Lehet, hogy túl jól nézek ki, még fiú szemmel is.

                             
                              *****

Nem tökölve, két perc múlva már a koli kapuját léptük át, s igyekeztünk az étterem felé haladni.

Már mindketten nagyon éhesek voltunk és meg se hallgattuk a napi kínálatot, gyorsan rendeltünk mindketten egy-egy tál carbonara spagettit.

Igaz, fél órát vártunk rá, de megérte. Isteni volt.

Valójában ez csak egy egyszerű ebédnek tűnt, de randi hangulat terjengett a levegőben. Ez mennyire lehetséges? Kellemes volt, ez tény és való. A gondolataimba bele is pirultam egy kicsit és szerencsétlenségemre, ezt észrevette Levi is. Azt hittem, hogy értetlenül fog nézni, helyette viszont elfordította a fejét zavarában.

Valami nincs rendben velem, túl gyorsan ver a szívem a közelében. Ez nem normális. Vagyis nem tudom.

Mire észbe kaptam volna, már a koli közelében voltunk.

- Hogy ízlett az ebéd? - kérdeztem, hogy kicsit megtörjem a kínos csendet.

- Nagyon ízlett, elég jó volt. Többször jöhetnénk majd ide enni, ha van kedved. Mármint, ha nincs az sem baj, eljövök egye- hadart gyorsan, de közbevágtam.

- Természetesen eljövök veled! - jelentettem ki.

- K-köszi, vagy mi.

- Igazán nincs mit, szívesen lógok veled. Ha már itt járunk, délután mit csinálsz?

- Találkozom a barátnőmmel. Te? - hogy mi? Én azon töröm az agyam, hogy mennyire aranyos és hetero létemre, lehet, hogy tetszik - de csak lehet - erre benyögi, hogy a barátnőjével találkozik? Na, azt lesheted!

- Én igazából veled szerettem volna filmet nézni, vagy valami. Persze, nem probléma, megértem, hogy te inkább a barátnőddel vagy.

- Rendben, akkor mit szólnál, ha a délutánt vele tölteném, este pedig veled filmeznék? Na, mit szólsz? Ez így okés?

- Hááát, nekem rendben van. - nyert ügyed van Jeager.

Visszagondolva, mégis miért tetszene, hiszen fiú és mégcsak reggel óta ismerem. A suli kezdés őrültebb, mint hittem, nem vártam gondolatokkal zaklatja a fejem...

                              *****

Helló mindenkinek!
Elnézést a kis kimaradásért, remélem tetszett!
Puszii<3

Bigonnaa:)