~First Love~ (Yoonseok)

~2.~

(Hoseok Pov.)

Az iszonyatosan borzalmas beszélgetésünk után, teljesen elment a kedvem a reggelitől, és minden mástól. Még szerencse, hogy külön szobában vagyunk, igy akkor zárkózom be amikor akarok. Amióta itt lakom több heg lett a karomon mint előtte. Jimin folyton azt élvezi ha bánthat, persze mások előtt ártatlannak, és tündérinek mutatja magát. A hegek pedig a belső sebeimre utalnak, még szerencse, hogy tél van, igy hosszú pulcsi és kabát kell.

-Kész vagy?-kérdezte végigmérve.

- Ja.-válaszoltam flegmán, mire oda jött hozzám és megütött.

-Nekem szépen válaszolj világos?- össze szűkült szemekkel nézett rám, én pedig a fájó részt fogtam.

-Igen készen vagyok.

-Helyes, indulj meg előttem.-utasitott. Persze nekem mindent úgy kell csinálnom ahogy ő fütyül.

-Anyámnak egy szót se.

-Igenis.-lehajtott fejjel mentem felvenni a cipőmet.

-Kicsikéim ti hová mentek?-nézett ránk Jimin anyja.

-Enni.-válaszolta Jimin egy aranyos mosoly kiséretében. Ha pofán húzom akkor is igy fog vigyorogni? Mert szerintem megérdemelné. Egy elkényeztetett kölyök.

-Itthon is tudtok enni.

-Tudom, de én most másra vágyom és Hobi is.-úgy oldalba bökött a könyökével, hogy fájdalmasan bólintottam egyet.

-Rendben, de ne sokat költsetek.

-Jól van, jól van.-mosolygott, majd kinyitva az ajtót lökött ki rajta. Komolyan, nekem ezt tényleg tűrnöm kell? Elegem van már a törpéből. De inkább csöndben maradok, mert ha kidob akkor már csak a sötétség, és a hideg marad. 

(Yoongi pov.)

-"Miért van itt már ilyen korán ennyi ember? Még egy csésze kávéért is képesek ide beülni"- elmélyültem a gondolataimban, igy más dallamot kezdtem játszani ami az érzéseimről szólt.

-Yoongi...Yoongi...baszus MIN YOONGI!!-amikor meghallottam a teljes nevemet, elvesztettem a fonalat és a fejemet megrázva figyeltem fel az illetőre.

-Ne haragudj elmerültem...-néztem rá kikerekedett szemekkel, mert a kezében egy cicát tartott.

-Ezt a cicát az éterem mögött találtam. Olyan édes mint te. Biztos jó gazdija lennél.-nézett rám mosolyogva Liza, közben pedig elvettem a cicát, aki rögtön az ölembe telepedett.

-Köszi Liz majd haza viszem ebédszünetben.-Ő csak mosolyogva bólogatott.

(Irói szemszög)

Ahogy telt az idő két diák lépett be az étterembe, majd a zongorázó fiúhoz közel, helyet foglaltak.

-Te mit kérsz?-kérdezte az idősebb fiú Hoseoktól.

-Nem tudom...-Hoseok nem volt a legboldogabb, de ez mind Jimin miatt volt.

-Én egy tojásos szendvicset fogok enni.-Jimin boldogan mosolygott. Most is úgy tett mint aki ártatlan. 

Yoongi a zongora mögül sokszor fel szokott nézni, kiváncsi, hogy milyen emberek fordulnak meg ezen a helyen. Ahogy nézelődött megpillantotta őt. Kicsit kócos haját tökéletesnek látta, és az ajkit olyan finomnak képzelte. "olyan mint egy angyal" Az idősebb srác igy vélekedett Hoseokról aki észre se vette Yoongit. A zongorista fiú úgy gondolta, hogy ha játszik valami szépet akkor magára tudja vonni a figyelmet. Előkereste a megfelelő dalt majd a kottatartóra helyezte és elkezdett zongorázni. A dal cime "First love" volt. Hoseok mikor meghallotta a csodás dallamot oda kapta a fejét.

Egy darabig bámulta majd megszólalt

- Olyan gyönyörűen zongorázik.-Ámulattal nézte a fiút, aki a hangszernél ült. Mondhatnánk, hogy első látásra szerelem volt. De mindketten gyorsan rá jöttek, hogy minden erőfeszités  felesleges.

Yoongi nem bizott az emberekben, de Hoseokra még is úgy nézett, mint akire rá bizná az egész életét. Hoseok pedig soha nem volt szerelmes, most pedig úgy érezte pillangók vannak a gyomrában.

-Na jó, szerintem induljuk.-Jimin megfogta Hobi kezét, és kifelé kezdte húzni az étteremből.

-De hát még nem is ettünk...-Hobi szomorúan bámulta a fiút.

-Nem baj, majd eszünk máshol.-Hoseoknak már szinte a könnyei folytak, de Jimint nem érdekelte.