𝚃𝚎𝚊𝚛𝚜 ▪︎Sebastian Stan ff.▪︎✔

ʙᴏʟᴅᴏɢ ᴜ́ᴊ ᴇ́ᴠᴇᴛ!

-Kincsem, könyörgöm, segíts már a süteményt befejezni.-kiáltottam Lana-nak, aki a telefonját nyomkodta, pedig már rég késésben voltunk.

-Egy pillanaaaaat!

-Ezt már hatodjára mondod. Emeld meg a kis seggedet, és gyere segíts befejezni. A nagyi nem fog örülni hogy a gyönyörű 11 éves unokája nem segít ebben a mézes sütiben.-próbáltam csapdába csalni. Ha felhozódik a nagyi, akkor azonnal ugrik, és segít. Ez most sem volt másképp, a telefont ledobta a kanapéra, és segített befejezni ezt a mézes csodát.

-A bőröndöket hozhatom?-kiáltotta az emeletről Sebastian.

-Igen! Minden benne van, kezdjünk el pakolni az autóba.-kiáltottam vissza.

Az éven csupa kerek szülinapok voltak. Én betöltöttem a 40-et, Seb az 50-et, Missy 30 lett, hihetetlen hogy hogy repül az idő.

A szilvesztert anyukáméknál töltjük, mint minden évben.
Brendon egy kis hátizsákot fogott a hátára, Seb pedig elkezdte lecipelni a bőröndöket. Meg nem mondanám róla hogy 50 éves. A sok kondi, és forgatás jó formában tartja.

-Arra már nincs időnk hogy meg is dermedjen rajta a csoki, szóval húzzad a cipődet Lana, és induljunk.-tessékeltem az ajtóhoz. Seb fordult még kettőt, én fogtam a sütit, és indultunk is Victorville-be.

-Anya!-szólalt meg az úton Lana.

-Mondd szívem.-néztem rá hátra.

-Missy néniék is hozzák Hope-ot? Ugye ő is ott lesz?-kérdezte csillogó szemekkel.

-Persze hogy ott lesz.-mosolyogtam rá. Missy-nek, és Greg-nek 2 éve született meg első kislányuk Hope, és már úton van a következő csöppség akiről még egyenlőre nem tudjuk hogy kisfiú vagy kislány lesz.

Az úton a gyerkőcök elfoglalták magukat, mi pedig Sebastian-nel a következő forgatásokat egyeztettük.

-Ha januárban elkezdünk forgatni, azt maximum áprilisra befejezzük. Akkor már jövőre mozikba is tudjuk dobni.-bújtam a jegyzetfüzetemet, és a következő filmemet ütemeztem.

-Drágám, legalább most pihenj egy kicsit. Lesz elég időd majd felkészülni. Kevin sem fog örülni ha ezzel fogod nyüstölni újévkor.-igaza volt. A noteszemet a kesztyűtartóba süllyesztettem, és élveztem az út hátralévő részét.

Scott az ajtóban állva várt minket, majd amint meglátta az autónkat bekanyarodni, rohant is hogy segít bepakolni.
-Üdv újra itthon.-ölelt magához.

-Anya? Jól van?-kérdeztem egyből anyukámat. Még december közepén volt egy műtétje, és most jó ideig mankóval közlekedett, nagyon izgultam hogy hogy van.

-Szó szerint repül.-nevetett Scott.
A gyerekek mit sem törődve a csomagokkal rohantak be a nagyijukhoz, mi pedig haladtunk utánuk komótosan beszélgetve.

-Sofikám!-ölelt meg anya. Tényleg mint aki újjászületett a műtétje után. Mankónak már nyoma sem volt. Megterített ebédlőasztal várt minket. Lana és Brendon rohantak is a nappaliba, ahol még jelenleg a karácsonyfa állt, és bár voltunk itthon karácsonykor, izgatottan nézegették hátha találnak valami új ajándékot.

Miután megérkeztek Kevinék és Missyék elfogyasztottuk anyukám szokásosan finomra sikerült ebédjét, amit a gyerekeink is imádnak.
Majd áttelepedtünk a nappaliba, egy kicsit Just Dance-elni, ahol majdnem minden körben legyőztem drága férjemet.

-Na jó, most lett elegem.-kapott fel a hátára, és úgy cipelt a régi szobámba.

-Apa, mit akarsz csinálni anyával?-nézett ilyedten Brendon. Egyem a szívét. Hát aggódik az anyukájáért.

-Semmi rosszat.-mosolygott pimaszul Seb. Hallottam hogy Missy lefoglalta a gyerekeket továbbra is, úgyhogy nem izgultam hogy esetleg ránk nyithatnak, bármit is akar velem Sebastian csinálni.

-Mostmár tegyél le!-csapkodtam a hátát. Felértünk a szobámba, majd miután a lábával bezárta az ajtót, az ágyra dőltünk be, ahol egy csókban forrtunk össze.

-Napok óta veszettül kívánlak!-csókolt a nyakhajlatomba.
Igazából amióta megszülettek a gyerekek, nem sok idő jut egymásra, most ez egy pár percre megváltozik.

-Évek után is meg tudsz lepni.-bújtam közelebb hozzá az együttlétünk után.

-Nagyon szeretlek!-csókolt meg.

A délután többi részét társassal és XBox-ozással töltöttük.
Éjfél előtt egy fél órával öltöztem át egy ezüst ruhába. Missy elaltatta Hope-ot, én is próbáltam a gyerekeket ágyba fektetni, de ők meg akarták várni az új évet. Nem is tudom kitől örökölték a makacsságukat...

A teraszra kitelepedve, takarókkal körbetekertük magunkat, úgy ültünk a kinti ülőgarnitúrán. Anya elkészítette a pezsgőket, és már hallottunk egy pár tűzijátékot is.

Egy perccel éjfél előtt mindenki a párjához bújt, poharakat a kezünkbe vettük, és úgy vártuk az új évet.

-Mit kívánsz a következő évtől?-nézett rám Seb.

-Semmi többet annál amit ez az év adott nekünk. Ugyanígy boldogságot, szeretetet és egészséget. Nekem ezek a legfontosabb dolgok.
Valamint, szeretném a te csókoddal zárni ezt az évet és nyitni az új évet.

-Azta, milyen szép gondolat.-mosolygott rám.

-5!
-4!-kiáltozták a gyerekek.
-3.-súgtam halkan.
-2.-hajolt közelebb Sebastian.
-1.-csókoltam meg.

-Boldog Új Éveeeet!-ugrottak fel a gyerekek, mindenkit megölelgetni, és a tűzijátékok is megjelentek az égen.

-Hát Boldog Új Évet drága feleségem!-ölelt szorosan magához Sebastian.

Naaaaagyon Boldog Új Évet Kívánok Drága Olvasóim, Követőim!🎆💖
Köszönöm hogy velem voltatok ebben a nem túl szokványos évben!
Én azért ezért is Hálát adok, sok mindent megtanultam idén!🙏🏻
Egészségben, Szeretetben, Sikerekben és Marvel filmekben gazdag új évet mindenkinek!
Jövőre újabb izgis könyvekkel várlak titeket, már nagyon várom hogy elkezdjem publikálni őket!😁
Ui. Csak óvatosan a pezsgővel!
~𝑍𝑠𝑜́𝑓𝑖💟