𝚃𝚎𝚊𝚛𝚜 ▪︎Sebastian Stan ff.▪︎✔

31. ɢᴇᴏʀɢᴇᴛᴀ

Lassan beköszönt már LA-ben is az ősz, ami itt annyiban más, hogy nem 36° van minden nap, hanem csak 27°.

A forgatással nagyon jól haladunk, úgy látszik 2 hét és befejezzük.
A mai napon vettük fel a kedvenc jelenetem. Amikor Amanda és Jude 5 évvel később találkoznak egy rendezvényen, úgy hogy már mind a kettőjüknek megvan a saját élete, de ez a találkozás mindent felborít. Úgyhogy most kellettek a csili-vili ruhák, elegáns helyszín. Imádtam ezt leforgatni.

Az este folyamán, amikor a díszletnek szánt ételt elfogyasztottuk, Seb kapott egy telefonhívást.
Először láttam az arcán a döbbenetet, aztán boldogan jött oda hozzám, elmondani ki is hívta.
-Anyukám a hétvégén meglátogat minket.-egyből aggodalom fogott el. Ahogy ezt kimondta, ezer és ezer kérdés merült fel bennem. Mi van ha nem fogok neki tetszeni? Ha más nőt szánt a fiának.-Jaaaj istenem. Mik ezek az arckifejezések.-fogta meg a kezemet.
-Csak, azért mégis az anyád. És félek hogy mit fog hozzám szólni.
-Biztos hogy imádni fog. Rengeteget meséltem neki rólad, és már ennyiből is nagyon megkedvelt. Nem kell aggódnod.
Nagyon szeretném megismerni, azért mégis a barátom édesanyja. És ahogy Sebastian mesélt róla, egy nagyon erős asszonyt ismertem meg ennyiből.
Az apukáját sosem említette, amit meg is értettem. Én se szívesen beszélek az én apámról.
De ahogy Seb mesélt mindig az anyukájáról...látszik rajta hogy nagyon szereti. És nem is tagadja. Ország-világ előtt kimutatja hogy mennyire hálás neki. Ezt imádom benne.

Olyan hamar elérkezett a hétvége, hogy csak pislogtam magam elé.
Idegesen doboltam a térdemen a kezemmel, míg Seb elterülve nézte a TV-t. Aztán megcsörrent a telefonja, és indult az ajtóhoz.
Én több mély levegőt véve, indultam az ajtóhoz, amikor már hallottam hogy beszélgetnek. Istenem, az első benyomás mindent eldönt. Könyörgöm hogy kedveljen.
Megjelent az ajtóban egy tőlem kicsivel magasabb, rövid szőke hajú hölgy. Nagyon vagányan nézett ki. Meg nem mondtam volna, hogy már 60 éves.
[Valaki help me! Ti tudjátok hány éves az anyukája?]
Hirtelen meg sem tudtam szólalni, a lábam a földbe gyökerezett, aztán valahogy csak kinyögtem a szavakat.
-Nagyon örülök hogy megismerhetem. Sofia Collins.-nyújtottam a kezemet, de ő ahelyett hogy kezet rázott volna, inkább magához ölelt.
-Jaaaaj, Sofikám. Végre már hogy láthatlak téged. Sebastian annyit mesélt rólad, és már nagyon szerettelek volna megismerni. Georgeta Orlovschi vagyok, de ezt már biztos tudod.
-Nem fogja elhinni, milyen jól esik ez a közvetlensége. Napok óta ezen idegeskedtem, hogy vajon milyen benyomást keltek majd, de ez most nagyon megnyugtatott.
-Nekem az a legfontosabb hogy a fiam végre boldog legyen. Olyan sokszor ment már tönkre a kapcsolata, hogy én már annak is örülök, ha valaki nem a hírnév miatt van vele. És tegezz nyugodtan szivem.
-Hahó! Én is itt vagyok.-lépett közénk Seb.
-Jaaj fiam, eleget szerepelsz te a filmvászonon. Kicsit nem árt ha háttérbe szorulsz.-veregette meg a vállát Seb-nek, én elnevettem magam. Máris imádom.
Seb értetlenül nézett, majd Georgeta elindult a házban szétnézni.
-Olyan rég jártam már itt. Nem sok minden változott.-simított végig egy polcon.-Ja de! Ki van takarítva.
-Köszönöm anya, ezt most úgy mondod mintha sosem takarítanék.
-De szép ez a kép! Csináltattátok?-állt meg azelőtt a festmény előtt, amit Missy festett Seb szülinapjára.
-A húgom festette nekünk.-léptem mellé.
-Úgy látszik családi vonás a kreativitás. Remélem az unokáim is örökölni fogják majd ezt.-simította meg a kezemet.
-Édes istenem.-forgatta meg a szemeit Seb.
-Most miért titkoljam? Tény hogy szeretnék unokákat.

Miután végighallgattuk Seb gyerekkoráról a meséket, amiket én igazából kíváncsian hallgattam, Seb már kevésbé, a vacsora is elkészült, úgyhogy leültünk vacsizni.
Georgeta nem is tudom hányszor dícsérte meg a főztömet, ami hatalmas elismerés volt számomra.
-New York-ban voltatok már együtt?
-Még nem. Igazából, a forgatások után terveztünk utazni.
-Minél hamarabb menjetek. Míg még jó idő van. Igaz karácsonykor is gyönyörű minden.-áradozott Georgeta.
-Ha már a karácsony. Georgeta, nagyon szeretném ha velünk ünnepelnéd a karácsonyt. Velünk, és a családommal. Mi mindig összeülünk egy hatalmas ebédre, tényleg mindenki, úgyhogy neked is ott kell lenned.-fogtam meg a kezét. Majd ahogy a szemébe néztem láttam ahogy könnyek gyűlnek össze.
Sebastian ugyanúgy meglepődött, és meghatódott a kijelentésemen.
-Természetesen. Ez nem kérdés angyalom. -ölelt magához.

A vendégszobában megcsináltuk neki az ágyat, úgyhogy miután ő lefeküdt mi is indultunk aludni.
-Nagyon megleptél azzal amit a karácsonyról mondtál.-ült le az ágyra Seb.
-De ez tényleg ennyire váratlan volt? Hiszen a te családod. És a karácsony az együttlétről szól. A szeretetről.
-Nap mint nap megtudsz lepni.-lépett elém.-Tudod egész vacsora alattazon gondolkodtam, hogy hogyan tépjem le rólad ezt a ruhát.-súgta a fülembe, mire halkan felnevettem.
Lassan az ágyhoz vezetett, majd miután sikeresen leszedte a ruhámat, még meg is csikizett, és apró csókokat adott az egész testemre.
-Halkan!-kuncogtam, miközben a szája elé tettem az ujjamat. De ő nem akarta abbahagyni a csikizést, meg csókolgatást.-Anyukád itt van a szomszéd szobában.
-Ő már biztosan alszik.-adott egy hosszú csókot.